Novák Sándor (színművész)

Novák Sándor
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban (1930)
Született	1820. március 18. Esztergom
Elhunyt	1882. február 25. (61 évesen) Székesfehérvár
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	színész karmester
A Wikimédia Commons tartalmaz Novák Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Novák Sándor (Esztergom, 1820. március 18. – Székesfehérvár, 1882. február 25.) színész, színigazgató, karmester.

Életútja

Előbb kis­pap volt, majd 1840-41-ben orvosnövendék, az­után kardalos a Nemzeti Színházban. 1843-ban Marosvásárhelyen szerepelt, Kilényi Dávid társulatában, de fellépetg operákban is, mint Norma, Bájital, Alvajáró, Borgia Lucretia, Sevillai borbély, stb. Innen Brassóba került és bejárta Erdélyt. 1844 őszén németül játszott a nagyszebeni német szín­társulatnál, ezt követően pedig Szegeden működött egy kis társulatnál. 1845-ben Komlóssynál szerepelt Kassán, egy évre rá pedig karmester lett. Ezen minőségben előbb Ko­máromban, Fekete színigazgatónál, később Győrben Hetényinél működött. A telet mint templomi tenorista töltötte 500 forint évi fizetéssel, mely­hez szabad lakás és tűzifa is járult, de püspöke halálával az intrika ki­marta jó pozíciójából, így újból visszakerült a színpadra. 1867-ben Aradi Gerőnél, majd 1868-ban Károly Lajosnál­ volt karmester. Ugyanez évben színigazgatói engedélyt ka­pott és Gyöngyösön megkezdte működését. 1873-ban Szentesen vonult nyugdíjba, 1874 októberében pedig megválasztották a székesfehér­vári székesegyház orgonistájává. Egyben énektanár is volt és a tűzoltók karnagya.

Működési adatai

1867–68: Miskolc.

Igazgatóként: Gyöngyös; 1869: Marosvásárhely; 1870: Torda, Nagyenyed, Békéscsaba, Baja; 1871: Paks, Dunaföldvár, Szolnok, Makó, Nyitra; 1872: Galgóc, Léva, Selmec, Beszterce, Rozsnyó; Kecskemét (Völgyi Györggyel).

Források

• Magyar Színművészeti Lexikon. Szerk. Erődi Jenő és Kürthy Emil összegyűjtött anyagának felhasználásával... Schöpflin Aladár. [Bp., Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete, [1929].
• Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4