A 4. labdarúgó-bajnokságban a 7. helyezett Műegyetemi Athletikai és Football Club játékosa. Hátvéd és fedezet poszton jól használható volt. Erélyességével és gyorsaságával tűnt ki társai közül. Első válogatottsága idején a MAFC játékosa volt. Az első labdarúgó, aki a Pozsonyi Torna Egylet (PTE) vidéki csapatából (1907) került be a válogatottba.
1904–1907 között két alkalommal szerepelt a válogatottban. Második válogatottsága alkalmával már Pozsonyban játszott, így ő az első olyan labdarúgó, akit vidéki klubból válogattak be a nemzeti tizenegybe.
Gyakorlata valamint szabályismerete alapján vizsga nélkül, szükségből lett játékvezető. Az alakuló klubtalálkozókon, bemutató mérkőzéseken tevékenykedett. Az MLSZ tanácsa határozata alapján hivatalos mérkőzéseket csak az vezethet, aki a Bíróvizsgáló Bizottság (BB) előtt elméleti és gyakorlati vizsgát tett. Az MLSZ BB javaslatával NB II-es bíró. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. 1908–1914 között a futballbíráskodás legjobb játékvezetői között tartják nyilván.