Ugrás a tartalomhoz

Nikolai Reek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nikolai Reek
Született1890. február 1.
Revel (a mai Tallinn)
Meghalt1942. május 8. (52 évesen)
Uszolje
Állampolgárságaészt
Nemzetiségeészt
Szolgálati ideje1907-1940
Rendfokozata altábornagy
CsatáiElső világháború
Észt függetlenségi háború
Kitüntetései
  • Lāčplēša Kara ordenis
  • Order of the White Star, 1st Class
  • Cross of Liberty
  • Fehér Csillag érdemrend
  • Saskereszt-rend
  • Order of the Estonian Red Cross
A Wikimédia Commons tartalmaz Nikolai Reek témájú médiaállományokat.

Nikolai Reek (születési nevén Nyikolaj Alekszejevics Bazikov, Revel, 1890. február 1.Uszolje, 1942. május 8.) észt katonatiszt, tábornok, vezérkari főnök. Orosz eredetű családban született, részt vett az első világháború galíciai és romániai harcaiban. Az észt függetlenségi háború kitörését követően a formálódó észt hadsereg tisztje, majd vezérkari főnöke lett. Részt vett a bolsevikok és a Baltikumban tevékenykedő német Baltische Landeswehr és a Vashadosztály elleni harcokban. A háború után különböző hadosztályok parancsnoka volt, 1927–1928 között hadügyminiszter, 1939–1940 között védelmi miniszter. Észtország szovjet annektálását követően több más észt katonatiszttel és politikussal együtt letartóztatták. 1942. május 8-án kivégezték.

Élete

[szerkesztés]

Nyikolaj Bazikov 1890. február 1-én született a mai Észtország fővárosában, Tallinnban (akkor Revel) orosz származású család gyermekeként. Általános és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, majd a csugujevi alapfokú katonai iskolában tanult. Ebben az időszakban házasodott meg, Marie-Clara (más forrásban Klaara) Johansont vette feleségül, akitől 1914-ben lánya született, aki a Larissa nevet kapta. Az első világháború kitörését követően az orosz hadsereg soraiban harcolt, majd folytatta tanulmányait és 1917-ben diplomát szerzett a vezérkari akadémián. Harcolt a keleti fronton Galíciában és a román fronton.

1918-ban, miután a központi hatalmak és az 1917-es októberi forradalmat követően hatalomra jutott bolsevikok között megkötésre került a breszt-litovszki béke, melyet követően a Német Birodalom megszállta a mai Észtország területét. A németek először egy alárendelt királyságot akartak szervezni a térségben, azonban a világháború elvesztését követően a térségben tartózkodó német csapatokat hazarendelték. Az ezt követően tényleges hatalomra szert tevő Észt Ideiglenes Kormánynak a támadó bolsevikokkal kellett szembenéznie. A kitörő észt függetlenségi háborúban maga Bazikov is részt vett, ekkor változtatta meg nevét Reekre[1] 1918-tól ő az Észt Hadsereg vezérkari főnöke. Ugyanebben az évben megkapta az 5. ezred parancsnoka lett. 1919-ben ezredessé léptetik elő, az 1. majd a 3. hadosztály vezérkari főnöke.

Reek 1919–1920 között a Vir Front vezérkari főnöke lett. A kezdeti nehézségeket leküzdve az immár több tízezer főt számláló Észt Nemzeti Hadsereg külföldi önkéntesek támogatásával 1919. január 7-én ellentámadásba lendült az immár kifulladt szovjet egységek ellen, akiket február elejére sikeresen kiűztek az ország területéről. A két fél közötti hivatalos békekötésre 1920. február 2-án került sor Tartuban, amiben Szovjet-Oroszország elismerte a független Észtországot és lemondott területi igényeiről. A szovjetek legyőzésével egy időben délen az észt egységek lett alakulatokkal együtt harcba szálltak a német katonákból álló Baltische Landeswehr és az ún. Vashadosztály csapatai ellen, akik a lett területek fölött akartak ellenőrzést gyakorolni. A németek által elfoglalt lett Cēsis városa mellett zajló ütközetben a Ernst Põdder, Jorģis Zemitāns és Nikola Reek tábornok vezette észt-lett erők kerültek ki győztesen, majd az ellentámadásba átmenő egységek sikeresen előrenyomultak Riga felé, de antant nyomásra a várost végül nem foglalták el (visszakerült az elűzött lett kormány, a német alakulatok lett ellenőrzés alá kerültek).[2]

A háborút követően 1921–1923 között ő felügyelte a hadsereg katonáinak kiképzését. 1921-ben meghalt elsőszülött lánya. 1923-tól két éven át Franciaországban folytatott további katonai tanulmányokat, majd hazatérését követően 1925-ben ismét kinevezték az Észt Hadsereg vezérkari főnökévé. 1926-tól vezérőrnagy. 1926–1927 között a 2. hadosztály vezetője volt, következő évtől Jaan Tõnisson kormányában töltötte be a hadügyminiszteri posztot.

Reek tábornok 1928 és 1934 között ismét a 2. hadosztály parancsnoki posztját töltötte be. 1928-ban megszületett második lánya, Tiiu Reek. 1934-től öt éven keresztül ismét a hadsereg vezérkari főnöke lett. 1938-ban altábornagyi rangot kapott. 1939-ben, a fokozódó nemzetközi helyzet idején a hadsereg helyettes főparancsnokává nevezték ki. 1939–1940 között védelmi miniszter 1939-ben részt vett Adolf Hitler születésnapi ünnepségén Berlinben.

Az 1939-ben a német és szovjet felek között megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a szovjet Vörös Hadsereg alakulatai 1940 nyarán benyomultak az országba. A többszörös túlerővel szemben az észt hadsereg nem vehette fel a harcot, így harc nélkül megadásra kényszerültek. Augusztus 6-tól az ország hivatalosan is a Szovjetunió tagországa lett. A megszállást követően több ezer vezető észt politikust és katonatisztet tartóztattak le.[3] Reek tábornok is szovjet fogságba került, Szmolenszkben raboskodott és többször is kínvallatásnak vetették alá. Később az uszoljei Gulag-táborba került, ahol 1942. május 8-án kivégezték. Felesége, Clara Reek és lánya, Tiiu Reek is a Szovjetunióban haltak meg a háború folyamán.[4][5]

2004-ben emléktáblát avattak a tiszteletére Tartuban.[6]

Kitüntetései

[szerkesztés]

Képgaléria

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Toivo U. Raun, i. m. 124. o.
  2. Toivo U. Raun, i. m. 125-127. o.
  3. Toivo U. Raun, i. m. 164-165. o.
  4. Klaara (Clara) Reek adatlapja a Geni.com-on (észt nyelven). geni.com. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  5. Tiiu Reek adatlapja a Geni.com-on (észt nyelven). geni.com. (Hozzáférés: 2015. május 14.)
  6. Nikolai Reek emléktáblája (észt nyelven). tartu.ee. (Hozzáférés: 2015. május 14.)

Források

[szerkesztés]