Nikifórosz Vretákosz
| Nikifórosz Vretákosz | |
| Született | 1912. január 1.[1][2] Krokeész |
| Elhunyt | 1991. augusztus 4. (79 évesen)[1][2] Plúmica[3] |
| Állampolgársága | görög |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Member of the Athens Academy (1986. február 26. – ) |
| Kitüntetései | Athens Academy Awards |
| Sírhelye | Első athéni temető |
 | |
| Nikifórosz Vretákosz aláírása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nikifórosz Vretákosz (Νικηφόρος Βρεττάκος; Krokeész, 1912. január 1. – Plúmica, 1991. augusztus 4.) görög költő, műfordító. Az 1930-as évek görög poétikai reneszánszának, az úgynevezett harmincas generációnak egyik kimagasló alakja Odisszeasz Elitisz, Jorgosz Szeferisz, és Jannisz Ritszosz mellett. Négyszer jelölték irodalmi Nobel-díjra.
Élete
[szerkesztés]1912-ben született hanyatló dzsentri család sarjaként a Szpárti melletti Krokeészben. Iskolai tanulmányait szülőfalujában és Jíthioban végezte, de gyermekkorának legnagyobb részét a Tajgetosz oldalában fekvő Plúmicában, a család elszigetelt birtokán töltötte. 1929-ben felvételizett az athéni egyetemre, és ugyanebben az évben jelent meg első verseskötete. Pénzügyi nehézségei miatt azonban félbehagyta tanulmányait. Az 1930-as években sikertelenül próbálkozott gazdálkodással, rövid ideig egy selyemgyárban dolgozott, majd tisztviselő lett a munkaügyi minisztériumban. 1934-ben feleségül vette Kaliópi Aposztolídit, akivel két gyermekük született.[4]
Vretákosz részt vett a görög–olasz háborúban, majd csatlakozott a kommunista Nemzeti Felszabadítási Fronthoz és fontos szerepet töltött be a megszálló nácikkal szembeni ellenállásban.[5] A világháború után folytatta tisztviselői munkáját, de 1947-ben tisztogatás áldozata lett és távoznia kellett Athénből, majd 1949-ben pacifizmusa miatt a kommunista pártból is kizárták. Az 1950-es években Pireuszban dolgozott mint városi tanácsos és a helyi művészeti tanács elnöke, majd mint vámhivatalnok, újságíró, fordító, szerkesztő. Miután a görög belpolitikában enyhülés állt be, 1962-ben visszaköltözött Athénbe és az Állami Színháznál kapott állást. Az 1967-es katonai puccs után önkéntes száműzetésbe vonult és Svájcban, majd Szicíliában élt. 1974-ben, a katonai diktatúra bukása után hazaköltözött; élete utolsó évtizedeit Athén és Plúmica között osztotta meg.[4]
Munkássága
[szerkesztés]Közel hatvan verseskötete és versgyűjteménye jelent meg.[6] Verseit több, mint 50 nyelvre fordították le.[7] Kritikai művei közül a legjelentősebb a Kazandzákisz Odüsszeiájáról írt tanulmány.[5]
Háromszor nyerte el a görög Állami Irodalmi Díjat, az ország legmagasabb irodalmi kitüntetését (1940, 1956, 1982), ezenkívül kitüntette az athéni egyetem (1974, 1982), a szicíliai irodalmi és művészeti társaság (1980), az Alexandriai Pátriárkátus (1984) és a Pánhellén Írószövetség (1989).[8] Négyszer jelölték Nobel-díjra.[9]
Több irodalmi társaság tiszteletbeli elnöke, az athéni Akadémia tagja.[8] 1991-ben az athéni egyetem az irodalom tiszteletbeli doktorává avatta.[4]
Költészete
[szerkesztés]Plúmicai gyermekkora alatt szívéhez nőtt a hegyvidéki magány és elszigeteltség, és ez végigkíséri egész életművét; a tenger csak késői verseiben jelenik meg.[4]
Egyszerre magányos és elkötelezett; egyidejűleg közelít félénken és emelkedetten a világhoz. Mint a többi alapvetően romantikus érzékenységű költő, Vretákosz is elválaszthatatlannak tartja a világot és a költészetet:[10] a költészet az, melyen keresztül az ember köteléket alakíthat ki az isteni elvvel.[5] A világ szépségét, a Teremtésből fakadó szeretetet kevesen veszik észre, és a költő feladata, hogy emlékeztesse erre az embereket.[5][7]
Költeményei párbeszédesek,[10] és mellőzik a hagyományos versformákat. Első olvasatra versei megtévesztően egyszerűek és érthetőek, de a felszín mögött ugyanolyan összetettek és széles látókörűek, mint a többi kiemelkedő görög költő munkái.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nikiforos Vrettakos. The New York Times, 1991. augusztus 7. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ a b c d Zaller 9–11. o.
- ↑ a b c d e Doulis 59–61. o.
- ↑ Irodalom (görög nyelven). vrettakos.ekebi.gr. [2016. január 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ a b Zaller 18. o.
- ↑ a b Díjak (görög nyelven). vrettakos.ekebi.gr. [2014. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ Életrajz (görög nyelven). vrettakos.ekebi.gr. [2014. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 9.)
- ↑ a b Zaller 12. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Doulis: Doulis, Thomas: Dialogue with Poetry. Journal of the Hellenic Diaspora, VI. évf. 2. sz. (1979) ISSN 0364-2976
- ↑ Zaller: Zaller, Robert: Introduction. In Vrettakos, Nikiforos: Thirty Years in the Rain. Boston: Somerset Hall Press. 2005. ISBN 0972466134
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Néhány verse magyarul. Magyarul Bábelben. (Hozzáférés: 2019. április 9.)