Nibbleridia
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Kládok | ||||||||
A Nibbleridia a Provora két kládjának egyike, a Nebulidia testvércsoportja. 2 nemzetségben 6 faja van,[1] ebből az Ubysseya 1 (Ubysseya fretuma), a Nibbleromonas 5 fajt tartalmaz.[2]
Történet
[szerkesztés]A Nibbleridiát 2022-ben írták le Tyihonyenkov et al. 2 nemzetséggel (Ubysseya, Nibbleromonas) és 5 fajjal, törzs szintjén.[1] 2024-ben Beljaev et al. felfedezték 6. faját, a Nibbleromonas piranhát, és a Nibbleridia ultraszerkezetét is leírták.[2] Korábban a legtöbb Nibbleromonas-faj törzseit a Colponemida közé sorolták.[1]:2., 3. kiegészítő ábra
A Nibbleromonas arcticust először 2,51% sótartalmú tengervízben mutatták ki, Geraszimova et al. 2024 júniusában brakkvízben is kimutatták.[3]
Etimológia
[szerkesztés]A Nibbleridia az angol nibbler (harapó) szóból és az -idia szuffixumból származik.[1]
Genetika
[szerkesztés]Fehérjék
[szerkesztés]Inozit-triszfoszfát-receptora (ITPR) a Hematodiniuméval rokon, de egyes fajok ITPR-ei rokonságot mutatnak a Colponema és a Platysulcus tardus, illetve a Diphylleia rotans ITPR-eivel.[1]:4. kiegészítő ábra Ezenkívül mind a Nibbleromonas-fajok, mind az Ubysseya több MAC–perforin fehérjével rendelkeznek, lehetővé téve tápláléka sejtjei lízisét.[4][1]:5. kiegészítő ábra
Mitokondriális
[szerkesztés]Mitokondriális DNS-e jelentősen változó hosszú, ezt elsősorban az I. csoportbeli intronok eltérő hossza és mennyisége okozza, azonban általában a Diphylleia rotanséhoz hasonlóan 51 fehérjekódoló génből áll, és a ritka cox11 gént is tartalmazza.[5] A Nibbleromonas kosolapovi egy mitokondriális COX1-szakaszt horizontális géntranszferrel szerezhetett egy gombától. Egyes I. csoportbeli intronok LAGLIDADG-homológ endonukleázokat kódolnak.[1]:9. kiegészítő ábra
3 fajának – a Nibbleromonas quarantinusnak, az Ubysseya fretumának és a Nibbleromonas curacausnak – ismert teljes mitokondriális genomja. A N. quarantinusé 76 129, az U. fretumáé 68 533, a N. curacausé 65 762 bp. A N. kosolapoviéról csak az ismert, hogy 88 532 bp-nál hosszabb.[1]:7. kiegészítő ábra
Filogenetika
[szerkesztés]2 nemzetsége van, az Ubysseya 1, a Nibbleromonas 5 fajt tartalmaz. Ezek elágazási sorrendje és a Nibbleridia helyzete a Provorában a következő:[1][2]
| Provora |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A 2022-es eredeti tanulmányban a PhyloBayes-konszenzusfa 320 génen alapuló SR4-adathalmaza szerint a Sar testvércsoportja, a többi vizsgált fa szerint azonban a Nebulidia testvércsoportja, ezzel együtt alkotva a Provorát.[1]:1. kiegészítő ábra
Morfológia
[szerkesztés]A Nibbleridia fajai mintegy 3 μm-esek, kisebbek, mint a Nebulidia. Az egyes egysejtűeknél nagyobb zsákmány elfogyasztásához sejtszájában a sejtszáj alatti kiemelkedésben 5–6 extruszóma által a szájban rögzített dentikulumokat használ. Cristái cső- vagy zsákszerűek,[1] nukleólusza központi. Ostorain nincs masztigonéma.[2]
2 kinetoszómája van, az elülsőé megegyezés szerint a k2, a hátulsóé a k1. A k1 2 mikrotubulus-gyökér kezdete, ezek közül az r1 a k1 a hídhoz 2 mikrotubulussal való csatlakozási pontján indul, a kinetoszómák közt az ostormélyedések falában folytatódik 4 mikrotubulussal, és a sejtszáj bal oldalát erősíti. Az r2 az evéshez használt fő gyökér, a hátulsó felszínből ered, és a sejtszáj jobb oldalán halad a sejt ventrális felszíne mentén. Eleje 3 mikrotubulusból áll, a tüskét 3 ampullából – proximális, középső, disztális – álló tűszerű ampuloszómákkal veszi körbe. Az alapján lévő lemezt a híddal vékony fonalak hálója köti össze, melyek az r2 ágán a disztális végig nyúlnak. A fonalak a plazmalemmához a sejt hátulsó ventrális végén kapcsolódnak. A hosszú sejtszájfonál a hídból ered, és k2 disztális végéből r2 teljes hosszán át nyúlik. A k1 bal oldalából kiinduló egyetlen gyökér néhány másodlagos mikrotubulussal rendelkezik a sejtszáj alatt. Az r1 és e gyökér bal oldali erősítésében a közeli fal különböző oldalain lévő gyökerek mindegyike részt vesz.[2] Éhesen tüskéje van, és gyorsan forog, jóllakottan körte alakú, és nagy.[2]
A N. piranha hátulsó ostora sejttesténél kétszer, elülső ostora háromszor hosszabb.[2]
Az Ubysseya a Nebulidiához hasonlóan rendelkezik kis dorzális mélyedésekkel a hátulsó ostornál, de elülső ostorán nincs mélyedés. Ezt okozhatja az elülső ostorhoz tartozó, illetve a hátulsó ostorhoz tartozó ventrális mélyedés redukciója, ez esetben a Nibbleromonas az egyetlen ismert nemzetség, mely fenntartotta ez ősi jellemzőket ostorszerkezetében.[2] Sejtgaratja van, transzverzális lemeze íves, átmeneti zónájában ehhez képest disztális az átmeneti henger.[1]
A Nibbleromonas átmeneti zónája átmeneti hengere a transzverzális lemezhez képest disztális helyzetű. Sejtmembránja alveolusai közt vannak membránmélyedések.[1]
Életmód
[szerkesztés]A Nibbleridia eukariovor citotróf egysejtűekből áll. Általában magánál nagyobb sejteket eszik, így őket nem tudja egyben bekebelezni, ehelyett általában „harapja” (trogocitózis) zsákmányát fonalas fogszerű szerkezeteivel (dentikulum).[4]
Versenghet a táplálékért, és képes lehet fajtársait is bekebelezni, de maguknál sokkal nagyobb zsákmány esetén az éhes sejtek együttműködhetnek is. Egyik ostorával rögzülhet a szubsztráthoz. Alkalmanként egy Procryptobia sorokini-példány bekebelezését akár 10 éhes N. piranha is megkísérelheti.[2]
A N. kosolapovi, a N. arcticus és a N. quarantinus először a zsákmányból egy nagyobb darabot kiharap, az el nem fogyasztott részt kis vezikulumba különítve el, melyet később feltehetően baktérium fogyaszt el. A N. piranha ezt ritkán használja: először a P. sorokinit bekebelezi.[2]
Életciklus
[szerkesztés]Életciklusában nem ismert cisztaállapot. Osztódása többszakaszos: először ostorai rövidülnek, majd duplikálódnak, majd egy ostorpár a sejt hátulsó vége felé megy, és bekövetkezik a citokinézis. Ennek végén a két utódsejt egymással ellentétes irányba mutat. Az egyik nagy emésztő űröcskét, a másik tüskét szerez.[2]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Tikhonenkov DV, Mikhailov KV, Gawryluk RMR, Belyaev AO, Mathur V, Karpov SA, Zagumyonnyi DG, Borodina AS, Prokina KI, Mylnikov AP, Aleoshin VV, Keeling PJ (2022. december 7.). „Microbial predators form a new supergroup of eukaryotes”. Nature 612 (7941), 714–719. o. DOI:10.1038/s41586-022-05511-5. PMID 36477531.
- ↑ a b c d e f g h i j k Belyaev AO, Karpov SA, Keeling PJ, Tikhonenkov DV (2024. december 18.). „The nature of 'jaws': a new predatory representative of Provora and the ultrastructure of nibbling protists”. Open Biol 14 (12), 240158. o. DOI:10.1098/rsob.240158. PMID 39689855. PMC 11651884.
- ↑ Gerasimova EA, Balkin AS, Kataev VY, Filonchikova ES, Mindolina YV, Tikhonenkov DV (2025. január 25.). „Taxonomic and functional diversity of protists in saline and hypersaline lakes in southern Western Siberia, a region strongly affected by climate change”. Water Biol Secur 4 (1). DOI:10.1016/j.watbs.2024.100316. (Hozzáférés: 2025. február 7.)
- ↑ a b Adl SM. 10. Obazoa, CRuMs, Hemimastigophora, and miscellaneous eukaryotes, Protistology, 157–166. o.. Hozzáférés ideje: 2025. február 7.
- ↑ Eglit Y, Shiratori T, Jerlström-Hultqvist J, Williamson K, Roger AJ, Ishida KI, Simpson AGB (2024. január 22.). „Meteora sporadica, a protist with incredible cell architecture, is related to Hemimastigophora” (angol nyelven). Curr Biol 34 (2), 451–459.e6. o. DOI:10.1016/j.cub.2023.12.032. PMID 38262350.
