Neurózis

A neurózis szorongással járó funkcionális mentális zavar.

Mivel a neurózist nem kísérik hallucinációk, illetve téveszmék, nem esik kívül a társadalmilag elfogadott viselkedési normákon. A pszichoneurózisban (neurotikus zavarban) szenvedő betegeket neurotikus személyiségnek nevezzük.

Maga a kifejezés a görög neuron – (ideg) és a toldalékszó – osis (betegség vagy abnormális állapot) együtteséből ered.

A neurózis tünetei

Boeree, C. George 2002-ben megjelent összefoglalója alapján a neurózis tünetei többek között:

Általános tünetek:

• szorongás
• rossz kedélyállapot, depresszió
• harag
• irritáltság
• mentális zavarodottság
• önértékelési zavarok

Viselkedési tünetek:

• fóbiás cselekvések
• éberség
• impulzív és megrögzött cselekvések
• letargia

Kognitív problémák:

• kellemetlen vagy zavaró gondolatok
• megszállottság, fantáziálás
• negatív gondolkodás
• cinizmus

Interperszonális problémák:

• társfüggés
• agresszivitás
• skizoid izoláció
• szocio-kulturális tekintetben illetlen viselkedés

A neurózisnak főbb formái: szorongásos neurózis, pirománia, kényszercselekvések, hisztéria és fóbiák sora.

A neurózist kiváltó okok

Mint betegség, a neurózis szorongás, tudattalan konfliktusok és egyéb mentális problémák fizikális és pszichés megjelenésének együttese, mely bizonyos esetekben fizikai tünetekkel is járhat (pl. hisztéria). A pszichoanalitikus megközelítés szerint a neurózis az ego személyiségrész védekezési mechanizmusának következménye.

A neurózis története

A betegséget elsőként egy skót orvos, William Cullen jegyezte fel 1769-ben mint "érzelmi és motivációs zavar"-t, melyet az idegrendszerre gyakorolt hatás okoz. Ez számára többféle idegrendszeri zavart és tünetet jelentett, melyekről úgy vélte, hogy nem magyarázhatóak pusztán fiziológiai tünetekkel.

Cullen könyvében négy kategóriába sorolta a betegségeket:

• lazák
• cachexiák (az idült betegségek miatti leépülést kísérő panaszokra)
• lokális betegségek
• neurózis (idegenergia túltengése vagy hiánya)

Idővel a neurózis fogalma egyre szűkebbé vált. A kifejezés pontos, ma is használt definícióját mintegy száz évvel később végül Carl Jung és Sigmund Freud alkotta meg, melyet jelenleg is használ a kortárs pszichológiai és pszichiátriai szakirodalom.

Dr. Tringer László kimerítő cikkben foglalkozik a definícióval. Megfogalmazása szerint a neurózis az, ami:

• nem az idegrendszer szervi elváltozására vezethető vissza,
• nincs egyéb szervi eltérés sem
• nem elmebetegségről van szó

A negatív kritériumok alapján történő diagnosztizálás miatt sok felesleges és költséges vizsgálatnak vetik alá a beteget, hogy a neurózisok esetén feltételezett szervi betegségeket kizárják.

A betegség gyakorisága a lakosság körében különböző felmérések szerint 15-30% az alkalmazott diagnosztikai kritériumok szigorúságától függően.

A neurózis új megfogalmazása

Dr. Tringer írása szerint a neurózisok közös ismérve a szenvedés, valamint az örömképesség elvesztése. A személy negatív szűrőn át éli meg a valóságot, embertársait, a jövőt és legfőképpen önmagát, így a neurózis negatív önképpel, vagy ennek narcisztikus kompenzációjával jár együtt. A neurotikus egyén inkább a valóság hiánymozzanataira nyitott, arra reagál, ami nincs jelen de jelen kellene lennie. Az állapot súlyosbodásával egyre inkább előtérbe kerül a negatív öndefiníció.