Nergal és Ereskigal

A Nergal és Ereskigal mítosz akkád nyelvű epikus költemény. Keletkezése az i. e. 2. évezred közepére tehető, az óbabiloni kor utolsó szakaszára, vagy a babiloni kasszita kor elejére. Nem sokkal későbbi az egyiptomi változata sem, amely Ehnaton fővárosának levéltárából, az Amarna-levelek közül került elő (EA#357). Ehnaton a kasszita dinasztia egyik uralkodójával, II. Burnaburiassal levelezett. Újasszír verziója is ismert Assur-bán-apli híres ninivei könyvtárából.

A cselekmény az akkád mitológia egy jellegzetességét magyarázza meg. Nergal, aki a Nap istene, és a mitológia polarizálódásával párhuzamosan az alvilággal azonosul. Az azonosítást Ereskigal személye teszi lehetővé, de összefügg a Nap pusztító perzselésével, a temetetlen halottak bomlásával járó pestissel. Az eposzköltészet középső szakaszából származik, amikor a sumer irodalmi toposzok még élénken éltek, de a szemita hagyományok is kiforrottak. Az eposz kezdete:

Lakomát ültek a nagy istenek.

Nővérükhöz, Ereskigálhoz,

hírmondót szalasztottak a pokolba:

„Édes nénénk, mi hozzád le-lenézünk,

te meg minket soha nem látogatsz meg!

Küldj hát valakit, hogy a rádeső részt

asztalodra vigye asztalunkról!"

Ereskigal Namtart, vezérét,

küldötte el.Namtar fölérvén,

a magas menny termébe lépett.

Egy hijjával köszöntötték is

a lakomázók Namtart, pokolbéli

nénjük gyorslábú-nyelvű hírmondóját.

Rákos Sándor fordítása

A Történet

Lakomát ültek az istenek égi palotájukban, amelyen egyedül az Alvilág istennője, Ereskigal nem vett részt, habár őt is meghívták. Az istennő maga helyett Namtart, a sorsistent küldte fel az égbe, akit az istenek az úrnőjének kijáró tisztelettel fogadtak, az egyik isten, Nergal azonban nem üdvözölte a követet.

Ereskigál megharagudott és visszaküldte Namtart, hogy követelje Nergál "kiadatását", akit a saját kezével meg akart ölni.

Hozzátok elém azt az istent,

aki hírnököm előtt föl nem állott,

hadd ölöm meg puszta kezemmel!

– Részlet az eposzból

Nergál nagyon megijedt, elkeseredésében Éa istenhez fordult segítségért, aki tizennégy ("hét s még egyszer hét") szellemet bocsátott rendelkezésére, hogy azok segítségével védje meg magát. Nergál a szellemekkel lement az Alvilágba és bebocsáttatást kért. Amikor bebocsátották, a hét szellem megrohanta az Alvilágot és mid a hét kaput elfoglalták. Nergál meg akarta ölni Ereskigált, ez azonban felajánlotta az életéért cserébe a kezét és az Alvilág fölötti uralmat, amelyet Nergál el is fogadott.

Források

• Világirodalmi lexikon IX. (N–O). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1984. 244. o. ISBN 963-05-3263-8  
• Komoróczy Géza.szerk.: Komoróczy Géza és Kalmár Éva: Fénylő ölednek édes ölében – A sumer irodalom kistükre, 2 (magyar nyelven), Budapest: Európa Könyvkiadó [1970] (1983). ISBN 963-07-2635-1 
• szerk.: Komoróczy Géza: Gilgames – Agyagtáblák üzenete, ékírásos akkád versek, ford. Rákos Sándor (magyar nyelven), Bukarest: Kriterion Könyvkiadó (1986) , 40–43. old.
• Komoróczy Géza. A šumer irodalmi hagyomány – Tanulmánygyűjtemény (magyar nyelven). Budapest: Magvető Könyvkiadó (1979). ISBN 963-270-985-3 , 41. old.