Neobatrachus pictus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_(8743390489).jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Neobatrachus pictus Peters, 1863 | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Neobatrachus pictus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Neobatrachus pictus témájú kategóriát. |
A Neobatrachus pictus a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a mocsárjáróbéka-félék (Limnodynastidae) családjába, azon belül a Neobatrachus nembe tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália endemikus faja. Az ország Dél-Ausztrália szövetségi államának délkeleti csücskében, és Victoria állam ezzel szomszédos délnyugati sarkában honos. Egy feljegyzés Új-Dél-Wales délnyugati részén is említi.[1] Elterjedési területének mérete 362 000 km².[2]
Megjelenése
[szerkesztés]Közepes méretű békafaj, testhossza elérheti a 6,5 cm-t. Háta sárgásbarna vagy szürke sötétebb barna foltokkal, közepén halványsárga vagy krémszínű hosszanti csík húzódik. Testét apró fekete dudorok vagy kinővések borítják.[3] Hasi oldala fehér. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, íriszének felső fele bronz színű, alsó fele ezüstös. Dülledt szeme és pupillája a fajra jellemző különlegesség.[3] A tympanum (hallószerv) nem látható. Mellső lábának ujjai közt nincs úszóhártya, a hátsókon teljesen kifejlett úszóhártya található. Lábainak alsó felén nagy méretű metatarzális gumó látható; ezt az ásószerű kitüremkedést használja az üregek kiásására.[4]
Életmódja
[szerkesztés]Élőhelye többféle lehet: a kevésbé vizes, nyílt rétektől az erdőkig és a sivatagos területekig megtalálható. Életének jó részét a föld alatt, elvermelve tölti.[3] Csak esők után figyelhető meg. A hímek a víz felületén lebegve hívják énekükkel a nőstényeket.[2]
A párzás heves esőzések után, késő nyártól tavaszig tart. Petéit laza csomókban rakja le időszakos pocsolyák, mocsarak, duzzasztott vizek felületére. A nőstény egyszerre akár 1000 petét is lerak.[2] Az ebihalak hossza a 35. Gosner-stádiumben elérheti a 8 cm-t,[5] színük szürke, arany vagy aranybarna. Teljes kifejlődésük öt-hét hónapig is eltart.[4] Az átalakult egyedek gyakran láthatók szeptembertől novemberig.[5]
Ha fenyegetve éri magát, a ragadozók elriasztása érdekében néha kiegyenesedik és felfújja magát, hogy nagyobbnak tűnjön.[5]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Elterjedési területén számos védett terület található.[6] Új-Dél Wales államban ritka, emiatt veszélyeztetett fajnak számít.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Amphibian Species of the World 6.0
- ↑ a b c AmphibiaWeb
- ↑ a b c FrogWatch, Dél-Ausztrália
- ↑ a b FrogID, Western Australian Museum
- ↑ a b c d Atlas of Living Australia
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
Források
[szerkesztés]- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. december 26.) (angolul)
- Peters, 1863 : Eine Übersicht der von Hrn. Richard Schomburgk an das zoologische Museum eingesandten Amphibien, aus Buchsfelde bei Adelaide in Südaustralien. Monatsberichte der Königlich Preussischen Akademie der Wissenschaften zu Berlin, vol. 1863, p. 228-236 (eredeti publikáció)
- Amphibian Species of the World 6.0
- A Neobatrachus pictus az AmphibiaWeb oldalon
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. december 26.)
- Barker, J., Grigg, G. C., and Tyler, M. J. (1995). A Field Guide to Australian Frogs. Surrey Beatty and Sons, New South Wales.
- Moore, J.A. (1961). Frogs of eastern New South Wales. Bulletin of the American Museum of Natural History , 121(3), 151-386.
