Ugrás a tartalomhoz

Nemanjics István szerb király

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. István
Elsőnekkoronázott István
Elsőnekkoronázott István

Szerbia fejedelme
Uralkodási ideje
1196 1217
ElődjeI. István
Utódjanem volt
Szerbia királya
Uralkodási ideje
1217 1228
Koronázása1217
Elődjenem volt
UtódjaIstván Radoszláv
Életrajzi adatok
UralkodóházNemanjić-dinasztia
Született1167
nem ismert
Elhunyt1228. szeptember 24.
nem ismert
NyughelyeMorača kolostor, Morača völgy
ÉdesapjaI. István
ÉdesanyjaAnna
Testvére(i)
Házastársa
  • Eudokia Angelina
  • Anna Dandolo
Gyermekei
A Wikimédia Commons tartalmaz II. István témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. István vagy Elsőnekkoronázott Szent István (szerbül: Стефан II Немањић/Стефан Првовенчани), (1167[1]1228. szeptember 24.), szerb fejedelem 1196-tól, király 1217-től haláláig.

I. István fiaként született, Angelosz Izsák bizánci császár leányát vette nőül[2] s elnyerte az "sebastokrator" (önmaga jogán uralkodó) címet.[2] Édesapja kezéből vehette át a hatalmat,[3] méghozzá másodszülöttként.[3] I. István döntésének hátteréről nem szól a krónika,[3] annyit tudni csupán, hogy legidősebb fiát, Vukánt, hangzatos címmel és jelentős földbirtokkal kárpótolta,[3] s ugyanakkor öccsével szembeni engedelmességre intette.[3] II. István uralkodása kezdetén, házassága révén, teljes mértékben élvezte Bizánc pártfogását,[3] később pedig, amikor házassága felbomlott, a bizánci pártfogás már jócskán veszített jelentőségéből.[3] Talán ezzel magyarázható, hogy szinte alig tanúsított ellenállást, amikor bátyja, Vukán felkérésére[2][3] Imre magyar király 1202-ben megtámadta Szerbiát,[3] megfosztotta Istvánt a tróntól,[3] és száműzetésbe kényszerítette,[3] Vukán ültetve a helyébe.[3][a 1] Istvánnak azonban 1204 végén vagy 1205-ben sikerült visszaszereznie hatalmát[3] és 1216-ban végleg birtokba vette Zétát, Vukánnak a birtokát.[2]

Közvetlenül azután, hogy negyedik hadjáratukban a keresztesek elfoglalták Konstantinápolyt, és megdöntötték a Bizánci Császárságot, az új vallási erőviszonyoknak megfelelően[3] István III. Honoriusz pápa támogatását keresve a latin szertartáshoz csatlakozott;[2] cserébe Róma teljesítette kérését, és a pápai legátus "Szerbia, Diokletia, Travunija, Dalmácia és Chum" királyává koronázta[2] 1217-ben.[3] Így ő a szerbek első koronás királya,[4] a szerb források többnyire így is emlegetik: Stefan Provenčani[4] (Elsőnekkoronázott István[4]). Ezzel nagyjából véget is ért a katolicizmussal való kapcsolata, mert részben alattvalói tiltakozása,[4] részben fivére, Szent Száva nyomására[4] a továbbiakban ismét a görögkeleti egyházat részesítette előnyben.[4]

Szávával – az első szerb érsek – megírták édesapjuk életét.[2] Száva – hogy bátyja legitimitását a Keleti rítusú szerbség előtt bizonyítsa – a bizánci császártól kapott koronával megkoronázta Istvánt.[2] Az érseki székhely Zsica lett,[2] és István elrendelte, hogy ezentúl a koronázásoknak ott kell történniük.[2]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Ettől kezdve szerepel Szerbia neve a magyar felségterületek között. (Déli szomszédaink története, 25. o.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az ukrán wikipédia adata [1].
  2. a b c d e f g h i j Petr Čornej, Ivana Čornejová, Pavel Hrochová, Jan P. Kučera, Jan Kumpera, Vratislav Vaníček, Vít Vlnas: Európa uralkodói. Ford. Tamáska Péter. Budapest: MÆCENAS Könyvkiadó. 1999. = Maecenas Történelem Könyvek, ISBN 9636450536, ISBN 9632030176   110. oldal
  3. a b c d e f g h i j k l m n o Sokcsevits Dénes – Szilágyi Imre – Szilágyi Károly: Déli szomszédaink története. Budapest: Bereményi Könyvkiadó. 1994. ISBN 963 8182 075 ISSN 1216-7363   25. oldal
  4. a b c d e f Déli szomszédaink törtenete, 26. oldal

Lásd még

[szerkesztés]


Előző uralkodó:
I. István
Következő uralkodó:
önmaga királyként
Előző uralkodó:
önmaga fejedelemként
Következő uralkodó:
Radoszláv István