Nehézszagú fűz
Nehézszagú fűz | ||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
Salix foetida Schleich. ex DC.[1] | ||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Nehézszagú fűz témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Nehézszagú fűz témájú médiaállományokat és Nehézszagú fűz témájú kategóriát. |
A nehézszagú fűz (Salix foetida) a fűzfafélék (Salicaceae) család fűz (Salix) nemzetségébe tartozó, havasi növényfaj. Alpesi-pireneusi fűz, a Tengeri-Alpoktól Alsó-Engadinig fellelhető, de főként az Alpok belső vonulatán. A „nehézszagú” elnevezés némileg túlzó, a növény még szárítva is legfeljebb „balzsamosan illatos”. Mészszegény talajok növénye, dísznövényként is ültetik.
Jellemzői
[szerkesztés]A nehézszagú fűz sűrű, bokros növésű, 50–100 cm-es magasságig megnövő, felálló, vagy a hó súlyától lenyomva ívesen felemelkedő, berzedten elágazó cserje. Az ágak sötétbarnák, bütykösek, a fiatalabb hajtások kopaszak, vörösesbarnák. Az 1,5–3 cm hosszúságú, elliptikus, lapos élű levelek szabályosan fűrészesek, a fogak hegyén feltűnő, világos (kiszáradva sötét színű) mirigyekkel. A merev levéllemez felül sötétzöld, fényes, alul világosabb, kékeszöld, alul-felül kopasz. A levél nyele 3–5 mm-es, a pálhák aprók, fogazottak. Barkái rövid kocsányon ülnek, 12–15 mm hosszúak. A porzós barkák hosszúkás-oválisak csúcstól nyílók, porzószáluk kopasz; a termős barkák rövid henger alakúak, a magház majdnem ülő, orsó formájú, világosszürke, gyapjas szőr borítja. A bibeszál hosszú, a bibe ágai mereven felállnak. A hosszú szőrös, szakállas csúcsú, kétszínű murvalevél az alapján világos, felső szegényén fekete. A nektármirigyek nyomott buzogány alakúak.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ J. B. P. A. M. de Lamarck & A. P. de Candolle, Fl. franç. ed. 3, 3:296. 1805
Források
[szerkesztés]- Bolliger, Erben, Grau, Heubl: Cserjék. (hely nélkül): Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 12 6 ISSN 1219-3178