Negroponte ostroma (1470)

Negroponte ostroma
Konfliktus	Negroponte ostroma
Helyszín	Negroponte
Eredmény	Oszmán győzelem
Szemben álló felek
Oszmán Birodalom  Velencei Köztársaság
Parancsnokok
II. Mehmed oszmán szultán Mahmud pasa Paolo Erizzo Paolo Canal
Térkép
Negroponte Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 27′ 45″, k. h. 23° 35′ 42″38.4625, 23.595
A Wikimédia Commons tartalmaz Negroponte ostroma témájú médiaállományokat.

Negroponte ostroma 1470. június 15-én kezdődött és július 12-én fejeződött be, amikor a város velencei és görög védői megadták magukat II. Mehmed oszmán szultán hadainak. A török katonák minden felnőtt férfit meggyilkoltak, a nőket és gyerekeket elhurcolták rabszolgának. A Velencei Köztársaság és szövetségesei felmentő flottát küldtek a szigethez, de annak parancsnoka megijedt a török erőket látva, és visszafordult erősítéséért.

Előzmények

Negroponte a mai Halkída elődje volt, a Velencei Köztársaság a 12. században létesített ott kereskedelmi állomást. Az Oszmán Birodalom 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, és ezzel teljesen megváltoztak az erőviszonyok a Földközi-tenger keleti medencéjében. A keresztény kereskedőállamok, elsősorban a Genovai Köztársaság és Velence, szerződéseket kötöttek a törökökkel, amelyek értelmében megtarthatták gyarmataikat, de fizetniük kellett a békéért. Negroponte az egyik legfontosabb ilyen állomás volt, amelyet Mehmed annak ellenére támadott meg, hogy a békeszerződés érvényben volt. Negroponte nemcsak kereskedelmi állomás, hanem fontos katonai bázis is volt, ahonnan a velenceiek a törököket fenyegethették.

Török előkészületek

1470. február 14-én egy híoszi kereskedő, Piero Dolfin azt írta egy levélben, hogy az oszmán hadsereg Negroponte ellen készülődik. A török flotta parancsnoka, a kapudán pasa a koszovói születésű Mahmud, Gallipoli szandzsákbégje volt, aki a telet felkészüléssel, toborzással töltötte. A török flotta 1470. június 3-án hajózott ki. A hajóhad nagyságát nehéz megbecsülni, a korabeli források egymást felülmúló adatokkal szolgálnakː a létszámot 20 és 60 ezer közé teszik, a hajókét 280 és 350 közé.

A had menet közben több kisebb erődítményt megtámadott. Június 5-én a törökök elfoglalták Imbrosz várát, majd 8-án megindították a limnoszi Paliocastro ostromát, de öt nap múlva, miután ellenséges hajókat fedeztek fel, eredménytelenül továbbindultak. Szkíroszt június 13-án érték el. Az erődítménybe nem jutottak be, de a várost felégették. Giacomo Pugliese barát szerint a flotta másnap tűnt fel a szigetet a szárazföldtől elválasztó Euriposz-szorosban, majd 15-én megjelent az erődítmény előtti vizeken.

Mahmud Pasa parancsot adott egy hajókból álló pontonhíd megépítésére, amely a szárazföldet és a szigetet köti össze. Az állandó hidat a velenceiek már korábban lerombolták. Pugliese szerint öt nap alatt elkészült a pontonhíd, így június 20-án már használható volt. A hídon 42 nagy méretű bronzágyút szállítottak át a szigetre. Június 25-én, a támadás megkezdése előtt a pasa egy bizonyos Domenico Demunessit a védőkhöz küldött, és előnyös megadási feltételeket kínáltː tízévi adómentességet, kúriákat a nemeseknek, magas állásokat a szultáni udvarban a velencei hivatalnokoknak. A védők visszautasították az ajánlatokat, és a pasa megindította az ostromot.

Az ostrom

A város korabeli ábrázolása

A pasa a tenger felőli oldalról kezdte bombázni az erődítményt, és az állandó ágyúzásnak köszönhetően a védművek helyenként beszakadtak, beomlottak, de sem az állandó bombázás, sem a rohamok nem vezettek eredményre. Turszun bég feljegyzései szerint a vezírek azt javasolták II. Mehmednek, hogy vonuljanak vissza, mert lehetetlennek tartották egy olyan erős vár, mint Negroponte elfoglalását. A szultán és Mahmud pasa nem értett egyet velük, így az ágyúzás és a rohamok folytatódtak. A legendák szerint egy áruló kapitány, Tomasso Schiavo megpróbálta kinyitni a várkaput a törökök előtt, de a védők megölték, majd a gyanútlan oszmánokat halálos csapdába csalták.

Július 11-én a partoktól alig öt kilométerre feltűnt a velencei flotta, ami nagy riadalmat keltett a törökök között. Turszun azt írta, hogy a visszavonulást pártoló vezírek Mahmud ellen fordultak, és rágalmazni kezdték. A pasa engedélyt kért a szultántól, hogy megindítsa a gyalogosok végső rohamát a szétlőtt erődfal ellen. A város július 12-én elesett, a felnőtt férfiakat a törökök megölték, a nőket és gyerekeket elhurcoltál rabszolgának, a velencei hivatalnokok családját lemészárolták. Egyes források szerint Paolo Erizzo kormányzót a derekánál kettéfűrészelték. A leírásokból ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogyan esett el a város, de úgy tűnik, hogy a pasa kulcsszerepet játszott Negroponte megszerzésében.

A felmentő flotta kudarca

A 45 gályából és hét szállítóhajóból álló velencei flotta parancsnoka Nicolò da Canale volt. Amikor meglátta, hogy mennyi török gyűlt össze a szigeten és mennyi hajó van a tengeren, nem mert támadni, és visszafordult. Velencei bírálói azt vetették Canale szemére, hogy nem támadta meg a pontonhidat. Hibája miatt örökre száműzték Velencéből. A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend két gályát adott a flottába.

Az ostrom befejezése után Mahmud pasa visszaindult a flottával Gallipoliba. A velencei hajók megpróbálták megakadályozni, hogy a törökök visszajussanak kikötőjükbe, de nem sikerült. „Azt mondják, a pasa, amikor látta, hogy a keresztény flotta békésen visszafordul, nevetve kijelentette, a velenceiek úgy bántak vele, mint egy jó baráttal, és azért, hogy betartsák az udvariassági szabályokat, otthonukból hazáig kísérték” – jegyezte fel a kortárs, Guillet de Saint Georges.

Emlékezete

Az 1470-es ostromról és a velenceiek bátor helytállásáról Gioachino Rossini II. Mohamed (Maometto II) címmel operát írt, amelynek ősbemutatója 1820. december 3-án volt Nápolyban.

Források

• ↑ Bury: John B. Bury. The Lombards and Venetians in Euboia, A.D. 1340–1470. II. Cambridge University (2013. december). ISBN 2020-8-19 
• ↑ Crowley: Roger Crowley. Empires of the Sea. Faber and Faber (2008). ISBN 978 1 4000 6624 7 
• ↑ Meserve: Margaret Meserve. News from Negroponte: Politics, Popular Opinion, and Information Exchange in the First Decade of the Italian Press. Renaissance Quarterly (2006/2). Hozzáférés ideje: 2020. július 19. 
• ↑ Rácz: Rácz András. Rodosz 1480-as ostroma – A johannita lovagrend és a török terjeszkedés a Földközi-tenger keleti medencéjében. Sic Itur Ad Astra (2002. 2-3.). Hozzáférés ideje: 2020. július 14. 
• ↑ Stavrides: Théoharis Stavrides. The Sultan of Vezirs: The Life and Times of the Ottoman Grand Vezir Mahmud. ISBN 2020-7-19 
• ↑ Vann-Kagay: Theresa M. Vann és Donald J. Kagay. Hospitaller Piety and Crusader Propaganda: Guillaume Caoursin's Description of the Ottoman Siege of Rhodes, 1480. Ashgate Publishing Limited (2016). ISBN 978-0-7546-3741-7