Ugrás a tartalomhoz

Nedjeljko Fabrio

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nedjeljko Fabrio
Élete
Született1937. november 14.
Split
Elhunyt2018. augusztus 4. (80 évesen)
Fiume, Horvátország
SírhelyKozala Cemetery
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Nedjeljko Fabrio témájú médiaállományokat.

Nedjeljko Fabrio (Split, 1937. november 14. – Fiume, 2018. augusztus 4.)[1]) horvát író és akadémikus.

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Splitben született, de családja később Fiumébe költözött.[2] Iskoláit Fiumében végezte, ahol nyolc évfolyamos általános iskolába (1947-1955) és az I. számú gimnáziumba járt. A Zágrábi Egyetem Filozófiai Karán 1961-ben szlavisztikából és olasz nyelvből szerzett diplomát.[3][4] Egyetemi oktató, a fiumei "Ivana Zajc" Nemzeti Színház színműírója, a Zágrábi és Rádió és Televízió irodalmi műsorának szerkesztője, valamint a zágrábi Színművészeti Akadémia tanára volt.[3] Emellett mesemondó, drámaíró és műfordító is volt. Zágrábban élt és dolgozott. 1997-tól a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia (HAZU) rendes tagja és a Matica hrvatska zágrábi alelnöke, 1989 és 1995 között a Horvát Írószövetség (DHK) elnöke,[3] tagja volt a Horvát Műfordítók, Színházkritikusok és Teatrológusok Társaságának. Zenei témájú cikkeket és kritikákat is írt és publikált. Nevezetes díjak nyertese, az Adriai Irodalmi Találkozók résztvevője volt.

Irodalmi tevékenysége

[szerkesztés]

Előbb költőként és regényíróként, majd drámaíróként, a nyolcvanas évek közepén pedig regényíróként tűnt fel.[3] Irodalmi munkássága fiumei témákhoz és a horvát-olasz kapcsolatok problémáihoz kapcsolódik. Szüleivel Fiuméba érkezve követhette azokat a nagy történelmi változásokat, amelyeket Olaszország 1943-as kapitulációja és a második világháború vége idézett elő. A főként olasz nemzetiségű lakosság (esodo) második világháború utáni elvándorlásának nagy témájával foglalkozott a „Vježbanje života” (A élet gyakorlata) című regényében. Darko Gašparović dramaturgiai feldolgozása után a mű több mint nyolcvan alkalommal szerepelt sikerrel a Fiumei Színház színpadán.

Rijeka múltjának témáiból írt nagyszabású prózai műveket.[2] Munkáját gyakran kísérték különféle viták, az írószövetségi tagságról való drámai lemondása például messze földön visszhangra talált. Aztán a Nobel-díj botránya, amit Fabrio a következő szavakkal kommentált: „Valaki külföldről jelölt, és ennyi.” „Smrt Vronskog” (Vronski halála) címmel megírta az első, a horvátországi háborúról szóló regényét is, amelyet egyesek, mint az író Miljenko Jergović, ellenségesen fogadtak, míg mások nagy műnek minősítették.

Főbb művei

[szerkesztés]

Kiadott művei

[szerkesztés]
  • Odora Talije, Rijeka, 1963.
  • Partite za prozu, Rijeka, 1966.
  • Apeninski eseji, Zagreb, 1969.
  • Labilni položaji, Zagreb, 1969.
  • Reformatori, 1968.; Admiral Kristof Kolumbo, 1969.
  • Čujete li svinje kako rokću u ljetnikovcu naših gospara?, 1969.
  • Meštar, 1970.; Kralj je pospan, 1971.
  • Drame, Zagreb, 1976.; Magnificat, 1976.
  • Štavljenje štiva, Zagreb, 1977.
  • Lavlja usta, Zagreb, 1978.
  • Vježbanje života, Zagreb, 1985., 1986, 1990., 1996., Pécs, 1994.[5]
  • Kazalištarije, Zagreb, 1987.
  • Berenikina kosa, Zagreb, 1989., 1990., Klagenfurt, 1992., Milano, 1995.
  • Izabrane pripovijetke, Zagreb, 1990.
  • Smrt Vronskog, Zagreb, 1994., i 1998.
  • Koncert za pero i život, Zagreb, 1997.
  • Maestro i njegov šegrt, Zagreb, 1997.
  • Triemeron (2002.),[6][7][8]
  • Ruža vjetrova: sjeverojadranski i drugi eseji (2003.)
  • Orfejeva djeca (2008).

Alkalmazott művei

[szerkesztés]
  • Reformatori, NK "Ivan Zajc", Rijeka, 1968.
  • Čujete li svinje kako rokću u ljetnikovcu naših gospara?, HNK Ivana pl. Zajca, Rijeka, 1970., ZKM, Zagreb, 1977.
  • Meštar, SEK, Zagreb, 1971.;
  • Vježbanje života (színpadra alkalmazta: Darko Gašparović), HNK Ivana pl. Zajca, Rijeka, 1989.
  • Berenikina kosa, HNK u Zagrebu

Díjai

[szerkesztés]
  • 1993.: Bethlen Gábor-díj
  • 2002.: Herder-díj
  • 2003.: Ivan Goran Kovačić-díj, a Triemeronért
  • 2007.: Vladimir Nazor-díj életművéért
  • 2013.: Crikveničko sunce-díj

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Fabrio (2012), Bernardin Modrić dokumentumfilmje
  • Nedjeljko Fabrio emlékszobája, amelyet 2019-ben nyitottak meg a Novi Vinodolski Nemzeti Olvasóteremben és Könyvtárban

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ www.novilist.hr – Poznati hrvatski književnik i akademik Nedjeljko Fabrio preminuo jutros u Rijeci u 81. godini, hozzáférés: 2018. augusztus 4.
  2. ↑ a b Ivica Župan: Slikovnice pune legendi, Slobodna Dalmacija, prilog Forum, 2001. március 13., 4. o.
  3. ↑ a b c d Hrvatska encikopedija
  4. ↑ Nemec
  5. ↑ Zrinka Trusić, Nedjeljko Fabrio, Vježbanje života: kronisterija, Rostra 7/2016.
  6. ↑ Nedjeljko Fabrio, Triemeron : Roman einer kroatischen Passion : treći dio Jadranske duologije, Nakladni zavod Matice hrvatske, Zagreb, 2002. (359 str.), ISBN 9531850615; II. izdanje: Profil international, 2005. (377 str.), ISBN 953120117X
  7. ↑ Vlatko Perković, Čovjek sučeljen s poviješću, Kolo 2/2002.
  8. ↑ Dijana Mikšić, Lik slikara u Krležinu romanu "Povratak Filipa Latinovicza" i Fabrijevu romanu "Triemeron": odnos umjetnika prema povijesnom i nacionalnom, Fluminensia 2/2012. (HAW)

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Fabrio, Nedjeljko. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.)
  • ↑ Nemec: Krešimir Nemec - Hrvtaski biografski leksikon: Fabrio, Nedjeljko. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.)

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nedjeljko Fabrio című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nedjeljko_Fabrio&oldid=27481741”