Ned Ludd
Ned Ludd vagy Ned Ludlam (Ludd király, Ludd tábornok) a ludditák névtelen, álarcos férfiakból álló, jól szervezett gépromboló bandáinak – talán nem is létező – mitikus példaképe volt Angliában az 1811-1817 körüli években.
A korabeli írások szerint Ned Ludd a 18. század közepén élt Leicesterben. Egy alkalommal berontott egy házba, ahol harisnyaszövő gép működött és összetörte azt. Azonban sohasem vált nyilvánvalóvá, hogy Ned Ludd valóban létezett-e, vagy sem.
A luddizmus
[szerkesztés]A luddizmus a korai angol munkásmozgalom egy sajátos megnyilvánulási módja, a követői pedig a gépromboló ludditák voltak, akik nem az angol uralkodónak, hanem a saját Ludd királyuknak fogadtak örök hűséget. Ebből ered a ludditák elnevezés is. A luddita mozgalom 1811-ben indult Nottinghamshire szövőüzemeiben, és hamarosan átterjedt a többi textilgyárra is. A gépromboló munkások, attól való félelmükben, hogy a szövőgépek kiszorítják őket a munkából, megrohanták a pamut- és gyapjúfonodákat, s tönkretették a gépeket.
A ludditák igen jól szervezett, hatékony, 5-15 fős csoportokba szerveződtek. Ezek gerincét a kalapácsosok képezték, akik összezúzták a szövőgépek kötőkereteit, míg a többiek figyeltek és gyújtogattak. Egy lázadó dal[1] így emlékezett meg róluk:[2]
Az 1810-es évek elején a luddita mozgalom kiszélesedett, ezért a hatalom még keményebb elnyomást alkalmazott. 1811-ben olyan javaslat került a parlament elé, miszerint a szándékos szövőszékrombolást halálbüntetéssel sújtanák. 1812 nyarán Leicester és York körzetében az elpusztított gépek értéke már százezer font sterlingre rúgott (ekkoriban ötszáz fonttal gyárat lehetett alapítani). A géprombolókat halálbüntetéssel sújtó törvényjavaslat nagy vitát kavart a parlamentben – többek között Lord Byron is ellene szólalt fel –,[5][6] de mégis megszavazták, ami után tizenhárom munkást végeztek ki.[7] Ezt követően a korai munkásmozgalom véget is ért. A halálbüntetést végül 1813-ban enyhítették 7–14 évig tartó kitoloncolásra Angliából. Abban az évben egy York városában tartott tömeges tárgyalás után sokakra kiszabták ezt, és azután már csak szórványos géprombolások történtek az országban.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A gépromboló mozgalmak Archiválva 2016. augusztus 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, holnaputanujsag.eoldal.hu
- ↑ Chumbawamba: Angol lázadó dalok, 1381-1914 Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, tarfor.hu
- ↑ A gyártójáról, Enoch Taylorról elnevezett nagyméretű kalapács (pöröly). Enoch és James Taylor szövőgépeket is gyártott, ezért volt egy ilyen mondás: „Enoch készítette, Enoch is töri szét.” ("Enoch made them, Enoch shall break them") http://www.tarfor.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=115:general-ludd-captain-swing-rebecca-and-their-fellows&catid=19:english&Itemid=38 Archiválva 2013. december 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Northern Anarchist Network: The Luddites 200th Anniversary commemorative booklet - a call for articles, artwork and ideas
- ↑ Lord Byrons Speech Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, luddites200.org.uk
- ↑ Lord Byron halála, ng.hu
- ↑ Byron, Shelley és a társadalmi lázadás, magyardiplo.hu
Források
[szerkesztés]- Sugár János (szerk.): Buldózer – Médiaelméleti antológia (1997)
- Lord Byron and the Luddites, worldsocialism.org
- Ludditák [Tiltott forrás?] – A Pallas nagy lexikona szócikke
További információk
[szerkesztés]- A szemünk előtt zajlik az újabb géprombolás, hvg.hu
- Uitz Béla: General Ludd Portfolio, 1923, kieselbach.hu
