Ugrás a tartalomhoz

Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja
Született1912. augusztus 8.
Harkiv
Elhunyt2003. január 29. (90 évesen)[1][2]
Szentpétervár
Állampolgársága
HázastársaKonsztantyin Mihajlovics Szergejev
SzüleiNatalija Tagliori
Foglalkozása
  • balett-táncos
  • neveléstudós
IskoláiAz Orosz Balett Agrippina Jakovlevna Vaganováról elnevezett akadémiája
Kitüntetései
  • Lenin-rend
  • Méltóság Érdemrendje
  • a Szovjetunió népművésze
  • A Haza Szolgálatáért érdemrend, IV. osztály
  • A Munka Vörös Zászló Érdemrendje
  • Népek Közötti Barátságért Érdemrend
  • Leningrád Védelméért emlékérem
  • Munka Veteránja Érdemérem
  • emlékérem az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze
  • a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze
  • Stalin Prize, 2nd degree (1941)
  • Stalin Prize, 2nd degree (1947)
  • Stalin Prize, 2nd degree (1949)
  • Stalin Prize, 2nd degree (1951)
SírhelyeLityeratorszkije mosztki
A Wikimédia Commons tartalmaz Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Natalija Mihajlovna Dugyinszkaja (oroszul: Наталия Михайловна Дудинская) (Harkiv, 1912. augusztus 8.Szentpétervár, 2003. január 29.) ukrán származású orosz prímabalerina, a Kirov balett-társulat táncosa. Az 1930-as évektől az 1960-as évekig táncolt, majd balettoktató lett.[3] Férje Konsztantyin Mihajlovics Szergejev(wd) balett-táncos volt.[4]

Élete és pályafutása

[szerkesztés]

Édesanyja Natalija Tagliori(wd) művésznéven szintén balett-táncos volt, Dugyinszkaja tőle vette első balettleckéit. 1931-ben végezte el a Leningrádi koreográfiai iskolát(wd) Agrippina Vaganova(wd) irányítása alatt. Azonnal szólótáncos lett a Leningrádi Állami Akadémiai Opera- és Balettszínházban, és A hattyúk tavában debütált. Nagyban hozzájárult a kortárs balettrepertoár kialakításához, és számos hazai ősbemutatónak volt az első előadója.[5]

A második világháború alatt sem hagyta abba a táncot, színházak mellett kórházakban, gyárakban, gyermekotthonokban és a fronton is fellépett. Leningrád ostroma idején többször is a városba repült néhány táncostársával, hogy a blokád alatt álló népet szórakoztassa. 1951-től már oktatott, többek között a Vaganova akadémián, de az USA-ban, Japánban, Lengyelországban és Finnországban is dolgozott pedagógusként.[5] 1963 és 1978 között a Kirov Állami Akadémiai Opera- és Balettszínházban tanított.[4]

Megkapta többek között a Szovjetunió népművésze (1957) kitüntetést, a Leningrád Védelméért emlékérmet, valamint számos egyéb szovjet kitüntetést.[5][4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). [2015. szeptember 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Britannica
  4. a b c Nagy szovjet enciklopédia
  5. a b c Pétervár

Források

[szerkesztés]