Nares-szoros
Nares-szoros | |
Úszó jég a szorosban | |
Országok | Kanada, Dánia |
Hosszúság | kb. 500 km |
Legnagyobb szélesség | 140 km |
Legkisebb szélesség | 18 km |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 80° 10′, ny. h. 68° 55′80.166667°N 68.916667°WKoordináták: é. sz. 80° 10′, ny. h. 68° 55′80.166667°N 68.916667°W | |
A szoros helyzete Kanada és Grönland között | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Nares-szoros témájú médiaállományokat. |
A Nares-szoros (angolul Nares Strait, dánul Nares Strædet, franciául Détroit de Nares) az év nagy részében befagyott víziút Grönland nyugati és a Kanadához tartozó Ellesmere-föld keleti partja között.
Nevét arról a Sir George Strong Naresről kapta, akit a Brit Admiralitás bízott meg azzal, hogy hajózzon el az Északi-sarkig. Ő 1875-ben indult útjára, megállapította, hogy a sark hajón nem érhető el, és 1876-ban visszatért Angliába.[1] Eredményeinek hatására a Brit Királyi Haditengerészet visszavonult a sarkvidék felfedezésének támogatásától, és a közvélemény támogatása is alábbhagyott. Ezt a nevet Dánia és Kanada csak 1964-ben fogadta el.
Természeti földrajza
[szerkesztés]A Baffin-öblöt köti össze a Lincoln-tengerrel. Vize a Jeges-tengerben kialakult Beaufort-körforgás hatására szinte állandóan és meglehetős erősen délnek áramlik, megnehezítve ezzel a hajózást. 1962–1964-ben egy 20 km hosszú és 10 km széles jégmező úszott végig rajta a Lincoln-tengerből a Baffin-öbölbe. A hajózásra legkedvezőbb hónap az augusztus, de a sodródó jégtáblák és jéghegyek miatt még ekkor is leginkább jégtörőknek ajánlott. Júniusban először 2009-ben sikerült rajta végighajózni.
A hosszan elnyúló tengerszoros kiszélesedő öblökre és keskeny csatornákra tagolódik. Ezek nevei délről észak felé haladva:
- a Smith-szoros (Smith Sound) 93 km hosszú és 64 km széles,
- a Kane-öböl (Kane Basin),
- a 204 km hosszú 26 km széles Kennedy-csatorna (Kennedy Channel),
- a Hall-öböl (Hall Basin) és végül
- a kb. 60 km hosszú és mindössze 18,5 km széles Robeson-csatorna (Robeson Channel).[2]
Politikai és társadalomföldrajzi helyzete
[szerkesztés]Középvonalában húzódik a Dániához tartozó Grönland és Kanada Nunavut territóriumának határa. Ezt a szoros nagy részén egy 1973-ban kötött szerződésben rögzítették, de kimaradt belőle egy rövid szakasz, ugyanis a szorosból éppen annak elvi középvonalán kiemelkedő és mindössze 1,3 négyzetkilométeres Hans-szigetre Dánia és Kanada is igényt tartott.[3] A szigetet 1933-ban a Nemzetek Szövetsége Dániának ítélte, de a szervezet feloszlása óta Kanada azt ismét magáénak követelte.[4] 2022-ben a két ország a határkérdésben kiegyezett egymással, azóta a sziget déli fele Dániához, az északi fele pedig Kanadához tartozik,[5] ezáltal a két ország már nemcsak tengeren, hanem szárazföldön is határossá vált egymással.
Partvidékét zömmel eszkimók lakják. A Thule-kultúra népe a 13. század elején érte el a szorost, és került hektikus kapcsolatba az azt hosszabb ideje használó vikingek telepeivel. A régészek a Ruin-szigeten mindkét nép tárgyait megtalálták.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Nares Strait című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ HMS DISCOVERY. [2019. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 5.)
- ↑ Faragó Imre, Márton Mátyás (2014): Sokrétű térképészet
- ↑ Bolcsó Dániel: Két ország évtizedek óta harcol a világ legjelentéktelenebb szigetéért
- ↑ Kanada világa: Kanada és Dánia évtizedek óta küzd egy szigetért, mely épp a tengeri határuk közepén fekszik
- ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!Sophie Dickinson: (angol nyelven), 2022. június 22. (Hozzáférés: 2024. augusztus 26.)
Források
[szerkesztés]- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X