Nardò
| Nardò | |||
 | |||
| Nardò központja | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Olaszország | ||
| Régió | Puglia | ||
| Megye | Lecce (LE) | ||
| Rang | község | ||
| Frazionék | Boncore, Cenate, Pagani, Roccacannuccia, Santa Maria al Bagno, Santa Caterina, Sant'Isidoro, Villaggio Resta | ||
| Védőszent | Világosító Szent Gergely | ||
| Irányítószám | 73048 | ||
| Körzethívószám | 0833 | ||
| Forgalmi rendszám | LE | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 30 790 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 160,2 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 45 m | ||
| Terület | 190,48 km² | ||
| Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 40° 10′ 47″, k. h. 18° 02′ 00″40.179722°N 18.033333°EKoordináták: é. sz. 40° 10′ 47″, k. h. 18° 02′ 00″40.179722°N 18.033333°E | |||
.svg) | |||
| Elhelyezkedése Lecce térképén | |||
| Nardò weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nardò témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nardò város (közigazgatásilag község) Olaszország Puglia régiójában, Lecce megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Salentói-félsziget déli részén fekszik, Gallipolitól északkeletre.
Története
[szerkesztés]A települést a messzápok alapították i. e. 10. században. A rómaiak i. e. 269-ben foglalták el. A Nyugat-római birodalom bukása után a bizánciak és longobárdok fennhatósága alá került. 1055-ben a normannok foglalták el, majd 1266-ban az Anjouk. 1497-ben az Acquaviva család tulajdonába került, akik meghonosították a reneszánszot a városban. 1647-ben a város lakossága fellázadt a spanyolok uralma ellen, de a nápolyi spanyol alkirály seregei leverték a lázadást. 1806-ban vált önállóvá, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
Népessége
[szerkesztés]A népesség számának alakulása:
Látnivalók
[szerkesztés]- a város központja a Piazza Salandra
- a 11. században épült Duomo (katedrális), amelynek homlokzatát a 18. században átépítették, de belsője megtartotta eredeti román-gótikus stílusjegyeit
- a 16. századi San Domenico templom, barokk homlokzatával
- a Santa Maria del Carmine-templom reneszánsz portáljával
- az 1618-ban épült San Cosimo-templom
- a 12,5 km hosszú autóverseny pálya
- Olaszország első Holokauszt Múzeuma: az Emlékezet Múzeuma itt létesült, abban a városban, ahol a túlélő zsidók számára menekülttábort állítottak fel a negyvenes években. A kiállításon látható Zivi Miller román származású zsidó művésznek a menekülttáborban való tartózkodása idején készült három restaurált freskója. A Nardón áthaladó 150 ezer zsidó menekült között olyan személyiségek voltak, mint két későbbi izraeli miniszterelnök, Ben Gurion és Golda Meir, továbbá Mose Dajan, a későbbi védelmi miniszter.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Nyerges László: Puglia tartomány. Budapest: Dekameron Könyvkiadó. 2004. = Dekameron Útikönyvek, ISBN 963933156-2
- Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181
- Comuni-Italiani
- Italy World Club
