Nagykanizsai kistérség

A Nagykanizsai kistérség egy kistérség volt Zala megyében, központja Nagykanizsa volt. 2014-ben az összes többi kistérséggel együtt megszűnt.

Fekvése

Természetrajz

Települései

Belezna	Bocska	Börzönce	Csapi	Eszteregnye
Fityeház	Fűzvölgy	Gelsesziget	Hahót	Homokkomárom
Hosszúvölgy	Kacorlak	Liszó	Magyarszentmiklós	Magyarszerdahely
Murakeresztúr	Nagybakónak	Nagykanizsa	Nagyrécse	Nemespátró
Pölöskefő	Rigyác	Sormás	Surd	Szepetnek
Újudvar	Zalaszentbalázs

Általános jellemzés

A táj mai képe tipikus dombsági felszín. Itt Dél-Zalában több helyen is felszínközelbe kerültek a pannonkori réteges homokkő padok. Máshol többnyire a löszös, vályogos képződmények a jellemzőek. A Principális völgyében a lápos rétek mellett futóhomokos területeket is lehet találni. A sok kis völgyben számtalan forrás, patak található, emelve a táj szépségét, változatosságát. Több patakvölgyben a horgászoknak is kedvezve mesterséges tavakat alakítottak ki. Ez a vidék mindig mentes volt a túlzott modernizációtól, és többnyire szétszórtan kis települések alakultak ki. Nem jöttek létre nagy egybefüggő mezőgazdasági területek, viszont megmaradtak az erdők. A dombhátak tetején gyakoriak a kisparcellás borházakkal tarkított szőlőültetvények, úgynevezett szőlőhegyek Az így kialakult domborzat az egész dombság megjelenését egyénivé teszi.

Talajok

A termőföld kialakulása vályogos, löszös és homokos anyakőzeten történt, erdőtakaró alatt és dombsági feltételek között. Minőségét a bőséges csapadék kedvezőtlenül befolyásolta. A kilúgozás eredményeként humuszban, valamint kalcium- és magnéziumsókban szegénnyé, savanyúvá vált. A vályogosodott lösszel borított dombhátakat agyagbemosódásos barna erdőtalajok fedik. Erodálatlan állapotban a termőrétegük elérheti az egy méteres vastagságot. Az erdő szépen fejlődik rajtuk, de szántóföldi művelés esetén pótolni kell a tápanyagokat. Minőségi különbözőségek főleg az anyakőzet változó összetétele miatt alakultak ki. A rossz vízgazdálkodású gyenge termőképességű homokos talajok legnagyobb kiterjedését Jankapuszta körül találhatjuk. Nagykanizsától nyugatra és délkeletre megjelennek az erősen kötött pszeduglejes barna erdőtalajok. Helyenként podzolosodás is jelentkezik a sok csapadék hatására. A vizenyős völgytalpakat lápos réti talajok, vagy láptalajok fedik, szervesanyag tartalmuk magas, de nyers a felszínközeli talajvízszint miatt.

A felsorolt talajok termőképességét erősen rontja a domboldalak talajának folyamatos lepusztulása. Hasonló károkat okoz a Principális mentén száraz és szeles időben mozgatott homok.

Vízrajz

Dél-Zala jelentős vízfolyása a Mura folyó. Nagykanizsa és környékének vízellátását a folyó kavicsteraszára telepített nagyátmérőjű csőkutakból és csáposkutakból nyert jó minőségű vízzel biztosítják.

A talajvíz és a dombokról lefutó csapadékvíz a völgyekben kanyargó patakok medrében talál lefolyást. A völgyhálózat elég sűrű (2 km/km²) és a meredek kötött talajú domboldalak miatt jelentékeny a lefolyás. A lehullott csapadék átlagosan 18%-a távozik a vízfolyásokon keresztül, a többi elpárolog, illetve raktározódik. Sok helyen mesterséges gátakkal halastavakat alakítottak ki, ezzel kedvező feltételeket biztosítottak a horgászoknak és némelyik tó esetében – strandolás – a pihenni vágyóknak. A környék fő vízgyűjtője a Principális csatorna (korábban Kanizsa folyó), mely a misefai eredettől a Muráig gyűjti össze a mellékvizeket, illetve lecsapolja a pangóvizes területeket. A széles völgy mocsarába egy terjedelmes teraszra épült Kanizsa hajdan híres vára. A városkörnyéki dombság gazdag forrásokban, melyek tiszták és fogyasztásra egészségesek. A kőolaj- és földgázkutatásnak köszönhetően jelentős termálvíz készletek találhatók, aminek hasznosítása részben várat még magára. Zalakaroson erre épült fel a hatalmas termálturizmus.

Növényvilág

A több éghajlati hatás következtében a természetes növényvilág rendkívüli fajgazdagságban borítja be a felszínt.

Nagykanizsa környékének flórája számos mediterrán elemet tartalmaz:

A környéken található néhány ritka növény:

Kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum) kora tavasszal virágzik. Jellemző a zöldszínű virágtakarója és ujjszerű levelei. Hegyvidéki alpin balkáni faj.
Zalai bükköny (Vicia oroboides) a zalai bükkösök karakterfaja. Épszélű széles levelei és sárga virágai jellemzők. Dombvidéki alpin-illír faj.
Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglosum) örökzöld növény, piros termései a levélből kiálló murva tövében díszlenek. Mediterrán faj.
Fehér sarkvirág (Platanthera bifolia) Jellemző rá fehér, kellemes illatú virágzata. Mediterrán faj.
Piros madársisak (Cephalanthera rubra) Mediterrán keleti faj.
Turbánliliom (Lilium martagon) nagyon szép, vöröses, sötéten pettyezett laza fürt-virágzata van. Hegyvidéki kontinentális faj.
Sallangvirág (Himantoglossum hircinum) nagyon ritka hosszú sallangja két cimpára hasad, virágzata pirosló. Mediterrán faj.
Bókoló fogasír (Dentaria enneaphylla) levelei hármasak, örvösen állnak. Virágai sárgásfehérek, összehajlók. Hegyvidéki középeurópai faj.
Farkasölő sisakvirág (Aconitum vulparia) levelei szélesek, újból hasogatottak. A sisak alakú virágok halványsárgák, összehajlóak. Hegyvidéki középeurópai faj.