Ugrás a tartalomhoz

Nagy szentjánosbogár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy szentjánosbogár
Bal oldalon a hím, jobb oldalon a nőstény
Bal oldalon a hím, jobb oldalon a nőstény
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Pattanóbogár-szerűek (Elateroidea)
Család: Szentjánosbogár-félék (Lampyridae)
Alcsalád: Lampyrinae
Nemzetség: Lampyrini
Nem: Lampyris
Faj: L. noctiluca
Tudományos név
Lampyris noctiluca
(Linnaeus, 1767)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy szentjánosbogár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy szentjánosbogár témájú médiaállományokat és Nagy szentjánosbogár témájú kategóriát.

A nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a szentjánosbogár-félék (Lampyridae) családjába tartozó faj.

2015-ben az év rovarának választották Magyarországon.

Előfordulása

[szerkesztés]

A nagy szentjánosbogár Európában mindenütt megtalálható, de már csak kevés olyan – mésztartalmú talajú, réttel vagy erdővel borított – háborítatlan terület van, amely tökéletesen megfelel neki. A modern termesztési eljárások, a földterületek egyre nagyobb arányú megművelése és a fényszennyezés is szerepet játszik abban, hogy bizonyos területekről egyre inkább kiszorulnak.

Megjelenése

[szerkesztés]

A nőstény hossza 10–18 milliméter, a hím hossza 10–13 milliméter. A hím kisebb a nősténynél; nagy, lefelé irányuló szemével nagyon jól lát. A nősténytől eltérően a felnőtt hímnek van szárnya, sőt védő fedőszárnya is. A nőstény szárnyatlan, szelvényekből álló teste hasonlít a lárváéra. A nőstény fejét a félkör alakban ívelt és boltozatos, üvegszerűen áttetsző előtor felülről eltakarja. A világítószervek a potroh csúcsán, a hasoldalon vannak. A ragadozó lárváknak erős, harapó állkapcsaik vannak. Fénykibocsátó szerveik, csakúgy, mint a nősténynél, az utolsó három szelvény hasoldalán találhatók. A világító sárgászöld fény kémiai úton jön létre. Ehhez a reakcióhoz oxigén, víz, luciferin és egy luciferáz nevű enzim szükséges. Ha a rovar megszakítja az oxigénfelvételt, a fény kialszik.

A nőstény
és a lárvája

Életmódja

[szerkesztés]

A nagy szentjánosbogár csoportosan él. Nyirkosabb erdők, alföldi mocsaras, lápos helyek, kertek lakója, ahol orbáncfűfajok (Hypericum spp.) is nőnek. A lárvák csigákat fogyasztanak; az imágók nem táplálkoznak.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. Csendes, meleg estéken a hímek világítva röpködnek, a nőstények a között világítanak. Párzás után nem sokkal az imágók elpusztulnak. A nőstény a petéit egyenként vagy párosával rakja le. A kerek, halványsárga pete átmérője 1 milliméter. A petéből való kifejlődéshez 2-4 hét kell, hogy elteljen.

Források

[szerkesztés]
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6