Ugrás a tartalomhoz

Nagy bukó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy bukó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Tengeri récék és bukók (Mergini)
Nem: Mergus
Faj: M. merganser
Tudományos név
Mergus merganser
Linnaeus, 1758
Elterjedés
A nagy bukó elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely
A nagy bukó elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagy bukó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy bukó témájú médiaállományokat és Nagy bukó témájú kategóriát.

A pár felrepülés közben

A nagy bukó (Mergus merganser) a madarak osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban.[3]

Alfajai

[szerkesztés]
  • Mergus merganser americanus Cassin, 1852
  • Mergus merganser merganser Linnaeus, 1758
  • Mergus merganser orientalis Gould, 1845[2]

Előfordulása

[szerkesztés]

Izlandon, a Brit-szigeteken, Európa és Ázsia északi részén, Kamcsatkáig költ. Szigetszerűen előfordul Európa más tájain is. Észak-Amerika középső részén is megtalálható.

Természetes élőhelyei a tűlevelű erdők, mérsékelt övi erdők, tengerpartok, tavak, folyók és patakok környékén.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres átvonuló és téli vendég, november és április között észlelhető. Kisebb csapatokban halban gazdag tavaknál és folyóknál tűnik fel. A Dunakanyarnál már fészkelését is észlelték.[5]

Megjelenése

[szerkesztés]

Testhossza 58–72 centiméter, szárnyfesztávolsága 82–97 centiméter; a hím testtömege 1300–2100 gramm, a tojóé kisebb, 900–1700 gramm.[5] A hím feje és háta fekete, fejhez simuló tollüstökkel. A tojó feje vörösesbarna, háta kékesszürke. Hegyes, a csúszós halak megfogására alkalmas csőre van.

A hím
és a tojó

Életmódja

[szerkesztés]

Nyáron általában rovarokkal és rákokkal táplálkozik, télen szinte kizárólag kisebb halakat fog a víz alá merülve.[5]

Szaporodása

[szerkesztés]

Fészkét korhadt fák üregébe rakja, és pehelytollal béleli ki. A fészekalj 7-14 tojásból áll, melyeken 32 napig kotlik.[5] A fiókák kikelésük után 24-36 órával már elhagyják a fészket, és 8-10 nap múlva már kis halakat is fognak. A költésben és a fiókák felnevelésében csak a tojó vesz részt.

Tojásai
és egy tojó fiókáival

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 forint forint.[5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 9.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 9.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 9.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 9.)
  5. a b c d e Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2022. november 9.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]