Nagy Sándor (plébános)
Nagy Sándor, Nagy Sándor Ferenc (Ják, 1809. október 4. – Törökkoppány, 1883. december 14.)[1] római katolikus plébános, karádi egyházkerületi esperes.
Élete
[szerkesztés]Nagy József és Bertha Zsófia fiaként született, 1809. október 5-én keresztelték.[2] Pappá szentelték 1832. október 15-én. Segédlelkész volt Iszkázon 1832-től 1835-ig, majd Attalán 1835-től 1841-ig. Ezután adminisztrátor, majd plébános Szentkirályszabadján 1845-ig, majd Öreglakon 1850-ig. Innét Törökkoppányba helyezték át, ahol 34 éven át szolgált, 1850-52-ben mint adminisztrátor, 1852-től haláláig mint plébános. 1872-ben alesperes lett, mely hivataláról 1878-ban lemondott. Halálát tüdővész okozta.
Írásai
[szerkesztés]Cikkei a Religióban (1859. Még valami a plébánia földekről, VI. és VII. Pius pápák, egyháztörténeti dolgozat Wetzer és Welte nyomán, Jelentés egyházkerületi gyűlésről, A szegények keresztényi ápolása, cikksorozat Wetzer és Welte után); egyházi beszédei a Talabér János és Füssy Tamás által szerkesztett Kath. Lelki-Pásztorban (II. III. évf. Pest, 1867. fordítások Mehler, Weigel, Nowolka, Järsch, Ammer és Kienk után).
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Schematismus Cleri Weszprimiensis 1885.
- Fővárosi Lapok 1883. december 19., 296. szám, 1894. old.
- Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár Sematizmusa