Ugrás a tartalomhoz

Nagy Irma

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Irma
Született1859. április 30.
Nagykőrös
Elhunyt1888. május 6. (29 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGonda Béla
Foglalkozásatanár
SablonWikidataSegítség

Gonda Béláné Nagy Irma (Nagykőrös, 1859. április 30.Budapest, 1888. május 6.) tanítóképző-intézeti igazgató, Gonda Béla mérnök és tanár felesége.

Élete

[szerkesztés]

Nagykőrösön született, ahol apja, Nagy László a református tanítóképző igazgatója volt, akitől az első alapvető oktatást nyerte. Apja 1869-ben Baranya- és Tolna megyék tanfelügyelőjévé neveztetvén ki, Pécsett folytatta tanulmányait, majd apjának 1872-ben Pest megyébe történt áthelyezése után a Zirzen Janka vezetése alatt állott budai tanítóképzőbe lépett. A nevelésügy történelmi fejlődését, annak a népek és nemzetek művelődésére gyakorolt befolyását tette tanulmánya tárgyává; e mellett tökéletesen elsajátította az angol, francia és német nyelvet és később alaposan foglalkozott különösen a francia klasszikusok tanulmányozásával. Apjának 1875. május 6-án bekövetkezett halála megrendítő csapást mért ifjú kedélyére; fájó érzésének többször ad megkapó kifejezést naplójegyzeteiben. 1876. július 6-án letette a tanítónői képesítő vizsgát. 1878. március 31-én Gonda Béla műegyetemi tanár neje lett. Erre az időre esik irodalmi működésének legnagyobb része. A családi, anyai gondok azonban csakhamar elterelték az irodalmi foglalkozástól; de azért pihenő óráiban visszatért első eszményéhez, az irodalomhoz. 1884-ben már erősebben kezdte érezni a fejlődő tüdőbajt, s ez év nyarán Gleichenbergben keresett üdülést. 1885. június 29-én négyéves lányának halála mélyen lesújtotta a nemesszivű anyát. A mély fájdalmat megragadó közvetlenséggel írja le naplójegyzeteiben (júl. 12.) Már 1887-ben a gleichenbergi nyaralásnak nem érezte semmi jó hatását; ősszel a gyötrő láz teljesen erőt vett testén és orvosa Olaszországba küldte; férjével Peglibe, Nizzába és Mentonéba utazott; végül Abbaziában próbált erőt gyűjteni, de itt már végképp elhagyta ereje és április 7-én hazajöttek. Meghalt 1888. május 6-án Budapesten.

Első irodalmi kísérlete: A női oktatásról a Pesti Naplóban (1877. jan. 16.) jelent meg; írt a Fővárosi Lapokba (1877. A női műveltségről, A modern társaséletből, Dobsina és környéke, 1879. Négy nagy költő barátsága), ezeken kívűl még angol, franczia s német gazdasági és technikai szaklapokból is készített fordításokat és átdolgozásokat a Mérnök- és Építész-egylet Közlönyébe s a férje által 1877-ben megindított Gazdasági Mérnökbe. 1878-ban kezdett behatóbban foglalkozni aesthetikai és dramaturgiai tanulmányokkal (a bolygó zsidóról sat.), a Budapesti Bazárban és Ország-Világban (1879. eredeti s ford. beszélyek).

Munkája

[szerkesztés]
  • Eszmék és emlékek. Irodalmi hagyatéka. Bpest, 1889. A szerző fénynyomatú arczképével és névaláirásával. (Élet- és jellemrajza férjétől és mutatványok naplójegyzeteiből, Racine első remekműve, Négy költő barátsága, A bolygó zsidó, Szellemes társalgók, A nőkről a nőknek, öt czikk, Dobsina és környéke, Gleichenbergből, Abbaziából, Körűl a Quarnerón, Hogyan tanultak meg a madarak vándorolni, Gondolatok és Operabáli levelkék. Ism. Prot. Egyh. és Iskolai Lap és Nemzeti Nőnevelés.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Vasárnapi Ujság 1888. 20. szám (Nekrológ)