Nagy Hugó
Nagy Hugó | |
Született | 898 Párizs |
Elhunyt | 956. június 16. (57-58 évesen) Dourdan |
Házastársa | |
Gyermekei |
|
Szülei | Béatrice de Vermandois I. Róbert francia király |
Halál oka | pestis |
Sírhelye | Saint-Denis-székesegyház |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagy Hugó (franciául: Hugues le Grand, latinul: Hugo Magnus), (898 körül – 956. június 16./17.[3]) a frankok hercege, Párizs grófja, a Capeting-ház őse. A 900-as évek közepén ő volt a legnagyobb hatalmú ember a Nyugati Frank Királyságban.[3]
Édesapja a rövid ideig uralkodó I. Róbert nyugati frank király volt; fia, Hugó ugyancsak király lett; három más uralkodót (Rudolf nyugati frank király, Æthelstan wessexi király, I. Ottó német király [a későbbi császár]) pedig sógorának mondhatott. Hatalmas birtokai miatt 936-ban, Rudolf király halála után könnyedén a Nyugati Frank Királyság uralkodója lehetett volna, ám ehelyett a korábban trónfosztott Együgyű Károly fiát, a fiatal Tengerentúli Lajost javasolta megkoronázni.[3]
Hugó igyekezett a háttérből irányítani Lajost, de a király nem vált bábbá a kezében. Ez hosszú harcokat eredményezett Hugó és Lajos között, amelybe idővel a francia főurakon kívül a lotharingiai hercegek és Ottó német király is belekeveredett. Hugó 945-ben foglyul ejtette Lajost, és egy éven keresztül börtönben tartotta. Végül a francia és a külföldi közvélemény hatására kénytelen volt szabadon bocsátani. Lázadó viselkedéséért egy francia, majd egy német zsinat, illetve maga a pápa is kiközösítette az egyházból. 951-ben Hugó végül elismerte Lajos fensőbbségét és helyreállt a béke. 954-ben elhunyt Lajos, de Hugó ismét nem élt a királyság lehetőségével, hanem Lajos fiát, az ifjú Lothárt támogatta trónigényében. Lothár megválasztása után Hugó élete utolsó évére végül a királyság tényleges irányítójává vált. 956-ban hunyt el.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b p10519.htm#i105190, 2020. augusztus 7.
- ↑ Kindred Britain
- ↑ a b c d Uralkodók és dinasztiák, i. m., 285. o.
Források
[szerkesztés]- Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 2001. ISBN 963 9075 12 4