Nagy Horda
| Nagy Horda | |||
| 1433 – 1502 | |||
| |||
 | |||
| Fővárosa | Sarai Berke | ||
.png){kind=small}
.svg){kind=small}
A Nagy Horda a tatár kánságra utal, amely a 15. század közepén az Arany Horda szétválása után farállamként tovább létezett.
Története
[szerkesztés]Az 1440-es években polgárháború osztotta meg a mongol Hordát: 5 kánságra szakadt szét. (Kazanyi Kánság, Asztraháni Kánság, Szibériai Kánság, Krími Kánság, Kaszimovi Kánság.)[1] 1450-ben végül átnevezték az Arany Hordát, és létrejött a Nagy Horda. Létezésének 52 évében története kínkeserves volt: sem a Kazanyi Kánság, sem az Asztraháni Kánság, sem a Szibériai Kánság, sem a Krími Kánság, sem a Kaszimovi Kánság nem csatlakozott már az államhoz. A Nagy Horda soha nem volt olyan nagy hatalom, mint Timur inváziója előtt az Arany Horda. 1441-ben a krími törzsek meghívták Háddzsi Girájt vezetőjüknek, aki megalapította a Krími Kánságot, Szejjid Ahmed kán pedig elvesztette ottani fennhatóságát.[2] 1480-ban III. Iván kiűzte Moszkvából az Nagy Hordát, és megalapította Oroszország nemzetét. A horda maradványai 1487 és 1491 között megtámadták a Litván Nagyfejedelemséget és a Lengyel Királyságot, de alaposan megverték őket.[3] Az utolsó csapást 1502-ben érte, amikor a Krími Kánság oszmán pártfogással kifosztotta az Nagy Horda fővárosát, Szarajt. 250 év után a mongolok aranyhordája nem volt többé.[3]
Kánjai
[szerkesztés]- Kücsük Mohammed (1435-1459)
- Kücsük Mahmud (1459-1465)
- Ahmat kán (1465-1481)
- Murtaza Kán és Szejjid Ahmed (1481-1498)
- Murtaza Kán (1498-1499)
- Szejjid Ahmed (1499-1502)[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ (2023. november 30.) „Arany Horda” (magyar nyelven). Wikipédia.
- ↑ (2022. február 5.) „I. Szejjid Ahmed kán” (magyar nyelven). Wikipédia.
- ↑ a b A Mongol Birodalom Arany Hordája (magyar nyelven). A Mongol Birodalom Arany Hordája, 2019. november 18. (Hozzáférés: 2024. augusztus 16.)
- ↑ (2024. augusztus 5.) „Great Horde” (angol nyelven). Wikipedia.
Irodalom
[szerkesztés]- Греков И. Б. Восточная Европа и упадок Золотой Орды (на рубеже 14-15 вв.). — М., 1975.
- Сафаргалиев М. Г. Распад Золотой Орды. — Саранск, 1960.
