Nagy Géza (műfordító)

Nagy Géza
Született	1916. május 17. Budapest
Elhunyt	1978. május 20. (62 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	műfordító, helytörténész
Iskolái	Református Kollégium
Sírhelye	Házsongárdi temető
Sablon Wikidata Segítség

Sírkertje a Házsongárdi temetőben. Balról jobbra: Apáczai Csere János és felesége síremléke; Néb Mária színésznő sírja; Sz. Nagy Géza és felesége sírja

Sz. Nagy Géza (Szotyori) álneve Árva János (Budapest, 1916. május 17. – Kolozsvár, 1978. május 20.) műfordító, helytörténész.

Életútja, munkássága

A Házsongárdi pantheonban Apáczait is megilletné egy méltó emlékkő – gondolta Szotyori Nagy Géza öregdiák, aki lecsiszoltatta sírkertjük legszebb obeliszkjét és rávésette rektor professzorunk és holland felesége – Aletta van der Maet – nevét Apáczai születésének 350. évfordulójára, hogy legyen hova elhelyezni a kegyelet koszorúit. A gondolat akkor fogalmazódhatott meg szívében, amikor gimnazistaként Kelemen Lajos neves történész vezette végig a Házsongárdban és rámutatott Néb Mária színésznő sírjára, mondván: „minden bizonnyal valahol itt pihen Apáczai is.”

Megemlítendő, hogy amikor a kisnyugdíjas megrendelő alkudni akart a kőfaragóval, az megtudván, hogy nem közpénzről van szó, így szólt: Író úr, maga adta a helyet, s a követ, engedje meg, adhassam én is, ami tőlem telik –, és nem fogadott el egy banit sem. Mélyről szakad fel a kérdés belőlem: hány ilyen kőfaragót nevelünk ma iskoláinkban?

Szőcs Judit

Apátlan-anyátlan hadiárvaként nagybátyja házában nevelkedett. Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Kollégiumban végezte, 1938–1942 között az egyetem jogi karának hallgatója lett, azonban frontszolgálat miatt kénytelen volt tanulmányait megszakítani.

Kétévnyi hadifogság után 1946. szeptemberében tért vissza Észak-Szibériából, s mint a Református Kollégium segédtanára kezdte újra civil életét. Rövidesen a SOVROM szállítási vállalat kolozsvári kirendeltségénél helyezkedett el; a vállalat megszűnése után az 1960-as évektől kezdve kizárólag műfordítói munkájának jövedelméből élt. Sportjátékvezetőként az ifjúsági labdarúgók nevelésével foglalkozott.

Irodalmi tevékenységét már 1932-ben a kollégiumi önképzőkörben elkezdte, 1935–1941 között az Új Cimborában, majd az Ifjú Erdélyben, az Ellenzékben, a Jóestétben jelentek meg írásai.

1954-ben műfordítói vizsgát tett Bukarestben; mint műfordító a Korunk, Igazság hasábjain jelentkezett.

Neki köszönhetően kapott jelképes emlékhelyet az ismeretlen helyen nyugvó Apáczai Csere János és felesége, Aletta van der Maet, akikkel és a rokon Néb Mária színművésznővel közös sírkertben nyugszik a kolozsvári Házsongárdi temetőben.

Művei

Önálló kötetben megjelent fordításai

• Eusebiu Camilar Havasok népe (1957);
• Vasile Alecsandri Világszép Ilonka és Árva Jancsi (1960);
• Színművek (1961) mindkettő közösen Köllő Károllyal és Veress Zoltánnal;
• Mircea Sântimbreanu Ízes palacsinta (1965);
• Dumitru Almaș A kis furulyás és a citrom (1966);
• Lenin a romániai értelmiség tudatában (1970, többekkel együtt);
• Az arany hármas. Válogatás a mai román ifjúsági prózából (1972);
• A csillagok születése. A mai román költészet antológiája (1972, a verseket bevezető és magyarázó szövegrészeket fordította);
• Ștefan Pascu: A kolozsvári egyetem (1972, Házy Istvánnal).

Kéziratban rekedt munkái

• Alejandro Casona Nuestra Natacha (a színmű vers- és dalbetéteit Veress Zoltán fordította)
• Romain Gray: Education européenne
• Emile Gaboriau: La corde au cou
• Hajrá, fiúk c. ifjúsági sportregénye (Hirtelen halála miatt befejezetlen maradt)

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3  

Kapcsolódó szócikkek

• Ifjú Erdély