Nachéz Tivadar
| Nachéz Tivadar | |
 | |
| Nachéz Tivadar 1900 körül | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1859. május 1.[1][2][3] Pest |
| Elhunyt | 1930. május 29. (71 évesen)[1][2][3] Lausanne |
| Pályafutás | |
| Hangszer | hegedű |
| Tevékenység |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nachéz Tivadar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nachéz Tivadar (Pest, 1859. május 1. – 1930. május 29. Lausanne, Svájc) magyar hegedűművész, zeneszerző, Londonban és Európa-szerte ünnepelt virtuóz volt.
Életpályája
[szerkesztés]Tanára a Nemzeti Színház koncertmestere volt, majd Liszt Ferenc ajánlására Berlinben Joachim Józsefnél tökéletesítette játékát, később Hubert Léonardnál Párizsban.
A Bayreuthi Ünnepi Játékok alapításakor már koncertezett, 1881-ben Hamburgban debütált, majd első angliai fellépése a Londoni Kristálypalotában 1881. április 9-én volt, ettől kezdődően az Egyesült Királyságban és Európában folyamatosan adott koncertjein briliáns technikájával nagy feltűnést keltett, de Pesten is hangversenyt adott 1892-ben.[4] Megemlítik a Royal Philharmonic Society által szervezett koncerteken a londoni St. James's Hallban 1884 és 1887 között fellépő neves szólisták között is,[5] de George Bernard Shaw is, 1889. szeptemberi koncertjéről Corno di Bassetto néven sajátos hangvételű zenekritikáiban számol be:
” .. játéka rendkívül könnyed Raff Cavatinája előadásakor, mintha egyáltalán nem ismerné a technikai nehézségeket... a ráadásban egy bravúros darabot olyan gyorsan játszott, amilyen gyorsan a vonót egyáltalán húzni lehet. Természetesen rendkívül rövid ideje van a megfelelő hangmagasság eltalálására, de szemlátomást kielégíti, ha negyedhangnyi pontossággal eltalálja ezeket. Megítélésem szerint viszont még a hibák is óriási értékek produkciójában...”
Később, 1890. júliusában Max Bruch Hegedűversenye előadása után Shaw kiemeli játékéban megnyilvánuló zenei intelligenciáját. A londoni Queen's Hall hivatalos megnyitója előtt, 1893-ban rendezett zártkörű koncerten már a királyi család jelenlétében lépett fel. 1907. április 17-én saját, II. Hegedűversenyét adta elő a londoni New Symphony Orchestra-rel Sir Landon Ronald vezénylete mellett.
Kották közreadásában főként régi hegedűművek kiadásával szerzett érdemeket, köztük Vivaldi, Chabran, Gaviniès , Geminiani, Nardini és Tartini művei.[4] Zeneszerzőként ismertebb művei hegedűre írt virtuóz kompozíciói, többek között Zigeunertänze; Polonaise, op. 26; I. Hegedűversenye, (op. 30. e-moll); II. Hegedűversenye (op. 36; h-moll); valamint Passacaglia egy Sammartini témára.[4][6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b c Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. „Nachéz Tivadar” II. k. 688. o.
- ↑ R. Elkin, Royal Philharmonic - The Annals of the Royal Philharmonic Society (Ryder 1946), 67.
- ↑ Naxos
Források
[szerkesztés]- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. „Nachez Tivadarl” II. k. 688. o
- A. Eaglefield-Hull (Ed), A Dictionary of Modern Music and Musicians (Dent, London 1924)
- G.B. Shaw, Music in London 1890-1894, 3 vols (Constable, London 1932)
- G.B. Shaw, London Music in 1888-89 as heard by Corno di Bassetto (Constable, London 1937)
- International Music Score Library Project (IMSLP) "Tivadar Nachéz"
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Tivadar Nachéz című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
