NIR 1 sorozat
| NIR 1 sorozat | |
 | |
| A sorozat tagjai hajlamosak voltak a túlmelegedésre. A képen az 1-es pályaszámú mozdony vezetője a vészhelyzeti vízkészletből utántölti a hűtőt | |
| Pályaszám | |
| NIR 1–3 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | English Electric (a Vulcan Foundryben) |
| Gyártásban | 1969. |
| Szolgálatba állás | 1969. július 31–október 4. |
| Átépítés | |
| Átépítő | Beaver Power Ltd. |
| Éve | 2005–2006 |
| Darabszám | 3 db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | C |
| Nyomtávolság | 1435 mm (eredetileg) 1676 mm (átépítés) |
| Hajtókerék-átmérő | 1067 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 620 hp (460 kW) (eredeti) 750 hp (560 kW) (átépítés) |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 47 km/h |
| Szolgálati tömeg | 42,5 t |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | Dorman 12QTV (eredetileg) Rolls-Royce CV12 (átépítés) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz NIR 1 sorozat témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A NIR 1 sorozat (korábban NIR DH sorozat) háromtengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony-sorozat, melyet az English Electric gyártott 1969-ben a Northern Ireland Railways számára, összesen 3 példányban. A mozdonyok a motor gyakori túlmelegedése miatt megbízhatatlannak bizonyultak, az NIR az 1980-as évek második felében kivonta azokat a szolgálatból.
Használatuk
[szerkesztés]A Northern Ireland Railways szolgálatában
[szerkesztés]A Northern Ireland Railways DH sorozata három darab dízel-hidraulikus tolatómozdonyból állt, melyek az 1, a 2 és a 3 pályaszámokat kapták. Ezeket az English Electric Company gyártotta a Newton-le-Willows-i Vulcan Foundry üzemében 1969-ben. A mozdonyok az English Electric nyilvántartásában a 3954–3956, míg a Vulcan Foundry listájában a D1266–D1268 gyári számokon szerepelnek. A mozdonyok C tengelyelrendezésűek, 620 lóerő (460 kW) névleges teljesítményű Dorman „12QTV” motorokkal szerelték azokat, melyhez egy EE Twin Disc-nyomatékváltót és egy Wiseman-véghajtást csatlakoztattak. Tömegük 42,5 tonna (41,83 angol tonna; 46,85 amerikai tonna), legnagyobb megengedett sebességük 29 mérföld per óra (47 km/h). A mozdonyokra gyakran csak a „DH” előtaggal hivatkoztak.
A mozdonyok az English Electric szabványos „Stephenson” sorozatába tartoztak, és elsősorban tolatási, rövidebb oda-vissza teherszállítási és gépészeti feladatok ellátására szerezték be azokat. Az 1-es pályaszámú mozdony 1969. július 31-én állt először szolgálatba, ezt szeptember 27-én követte a 2-es, majd október 4-én a 3-as.[1] A mozdonyok nem bizonyultak megbízhatónak, mivel a motor üzem közben rendszeresen túlmelegedett.
Szolgálatból kivonás és a kezdeti kísérletek a megőrzésre
[szerkesztés]Az 1980-as évek második felében mindhárom mozdonyt letétbe helyezték, az elsőt 1986-ban, a másik kettőt pedig 1989 májusában. Az Irish Traction Group 1989 augusztusában megkereste a Northern Ireland Railwayst abban a reményben, hogy 1989 szeptemberében búcsújáratot indítanak a 2-essel, azonban a terv meghiúsult, miután 1989. szeptember 9-én, egy nappal a tervezett búcsújárat előtt a mozdony motorja katasztrofális meghibásodást szenvedett,[1] annak ellenére, hogy a NIR a York Road-i műhelyében felújította azt. A 2-es és a 3-as számú mozdonyok a Larne kikötőben kerültek tartós tárolásba, ahol azokból 1991-ben a dízelmotort, a nyomatékváltót és a véghajtást is eltávolították.
Az eredeti tervek szerint a mozdonyokat Lisburnben, Belfast Centralban és Londonderryben állították volna ki az észak-írországi vasutas közlekedés 150. évfordulója alkalmából. 1989 közepén az 1-es pályaszámú mozdony motorját, nyomatékváltóját és véghajtását eltávolították a NIR York Road-i üzemében, majd átfestették NIR-vörösre, és a lisburni karbantartótelepére szállították, ahol azonban nem tudtak neki fedett helyet biztosítani.
Későbbi kísérletek a megőrzésre
[szerkesztés]1994 szeptemberében az Irish Traction Group mind a három mozdonyt megvásárolta a Northern Ireland Railwaystől, majd délre, a Carrick-on-Suir-i karbantartótelepére szállította azokat. Annak ellenére, hogy a 2-es és a 3-as pályaszámú mozdonyokat 1994. szeptember 11-én az 1-es mellé, Lisburnbe szállították, azonban az Iarnród Éireann-nal a mozdonyok Lisburnből Carrick-on-Suirba történő szállításával kapcsolatos papírmunkával kapcsolatos problémák miatt a mozdonyokat csak 1995. január 7-én szállították át a dublini Inchicore Worksbe, ahol aztán egy hetet töltöttek Dublin Heustonban a fűtőház előtt. A mozdonyokat végül január 14-én szállították át Carrick-on-Suirba.
Amikor vasúton Carrick-on-Suirba szállították a mozdonyokat, azok alkották az utolsó feljegyzett fékezetlen vonatot Írországban, és „gépészeti különvonatnak” számítottak. Carrick-on-Suirban szintén a szabad ég alatt tárolták a mozdonyokat, így tíz év alatt többször is vandalizálták azokat.
Ez idő alatt világossá vált, hogy az Irish Traction Group az egyik mozdonyt sem tudja üzemkész állapotba hozni. A legnagyobb költséget a motor, a nyomatékváltó és a véghajtás pótlása jelentette volna, ezen alkatrészek ára 70 000 font sterling körül mozgott. Több gépészeti vállalat is érdeklődött a mozdonyok megvásárlásával kapcsolatban, azonban a költséges alkatrészek hiánya miatt végül ezek a megkeresések nem vezettek sehova.
Visszatérés a szolgálatba
[szerkesztés]2005-ben a Beaver Power Ltd. megkereste az Irish Traction Groupot a három mozdony megvásárlásával kapcsolatban, hogy azokat Srí Lankán újra üzembe állítsa. Hosszas mérlegelés után az Irish Traction Group eladta a 2-es és a 3-as pályaszámú mozdonyt a Beavernek, és Merthyr Tydfilbe szállította őket nagyjavítás és nyomtávváltás céljából, hogy azok a Srí Lanka-i 1676 milliméteres széles nyomtávú síneken közlekedhessenek.[1] A mozdonyok Rolls-Royce CV12 típusú, 750 lóerő (560 kW) névleges teljesítményű dízelmotorokat és Twin Disc 13800 MS230 típusú nyomatékváltókat kaptak, illetve újrafestették azokat. Az 1-es pályaszámú mozdonyt is Merthyr Tydfilbe szállították, ahol a másik kettő gépnek szolgált alkatrészdonorként. Ekkor az 1-es még az Irish Traction Group tulajdonában állt és csak öt évvel később kínálták eladásra. 2006 májusában a 2-es és a 3-as pályaszámú mozdonyt átszállították Srí Lankára, ahol a Holcim puttalami cementgyárában dolgoztak.
2010. november 28-án az Irish Traction Group az 1-es pályaszámú gép megfosztott maradványait is eladta a Beavernek. A mozdonyból 1989-ben kiszerelték a motorját, a nyomatékváltóját és véghajtását, majd a másik kettő mozdony felújítása során további alkatrészeitől is megfosztották. A tervek szerint a mozdonyt ipari feladatok elvégzésének céljából fel fogják újítani.[1]
2010-re a 3-as pályaszámú mozdonyt Srí Lankában is letétbe helyezték, alkatrészeitől erősen megfosztott állapotban. A mozdony a fehér Holcim-festést viselte, azonban a 2-es pályaszámú gépet átfestették kék-fehérre és ekkor még mindig szolgálatban állt. A 2-es a „Shakhti”, míg a 3-as a „Prince Vijaya” becenevet kapta, melyet a vezetőfülke oldalára szerelt névtáblával jeleztek. A 2-es pályaszámú mozdonyt később ismét átfestették, azóta sárga sávval ellátott piros-fehér festést visel.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a NIR 1 Class című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d 1 (angol nyelven). Irish Traction Group. [2008. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. szeptember 30.)
