Nílusi tilápia

Nílusi tilápia
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Tüskésúszójúak (Acanthopterygii);
Csoport:	Percomorpha;
Rend:	Sügéralakúak (Perciformes);
Alrend:	Labroidei;
Család:	Bölcsőszájúhal-félék (Cichlidae);
Alcsalád:	Pseudocrenilabrinae;
Nem:	Oreochromis;
Faj:	O. niloticus;
Tudományos név
	Oreochromis niloticus; (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Nílusi tilápia témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Nílusi tilápia témájú médiaállományokat és Nílusi tilápia témájú kategóriát.

A nílusi tilápia (Oreochromis niloticus) a sugarasúszójú halak osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a Cichlidae családjába tartozó faj.

Előfordulása

Észak és Közép-Afrika folyói, mocsarai. Nagy számban tenyésztik Izraelben, a Yarkon folyóban és néhány más, trópusi területen is. Magyarországon 1958-tól jelent meg. A halakkal találkozhatunk a Fővárosi Állatkertben, a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetben és a makádi tógazdaságban is. Európaszerte tenyésztik ízletes húsa miatt.

Megjelenése

Teste magas, oldalról lapított. Farokúszója nem villás, a széle egyenesen levágott vagy enyhén homorú. Az oldalvonala a sügérfélékhez és díszsügérfélékhez hasonlóan a test felső részén húzódik, rajta 31-35 jól fejlett pikkely található. Testszíne a hátán sötétebb, az oldalain világosabb, általában olajzöld, sötétebb sávokkal, a hasa fehéres. Kopoltyúja tájékán fekete foltok láthatók. Uszonyai világosszürkék. Végleges testhossza elérheti a 60 cm-t, de fogságban ritkán haladják meg a 30 cm-t.

Hím
és a nőstény

Életmódja

Mindenevő, különösen kedveli az algát és egyéb növényi alapú élelmet, de a gilisztát és egyéb állati eredetű táplálékot is elfogad. Békés természetű, nagy halakkal jól tartható. A hímek a szaporodási időszakban verekedhetnek.

Szaporodása

Igénytelen, szapora faj. Már fél évesen ivarérett, a párok ívás előtt 5–8 cm mély árkot készítenek. Az ikrák száma több száz is lehet. A nőstény a szájában kelti ki a fiatalokat, melyek kb. 5 hetesen kirajzanak és önálló életet kezdenek. Az ivadékok gyorsan fejlődnek.

Tartása

Trópusi eredetű faj, amely minimum 16-18 Celsius-fokos vizet kedveli, de megél az ennél melegebb vízben is, a vízminőségre sem érzékeny. A víz sótartalmának változásait jól tűri, a félsós és édesvizekben egyaránt életben marad.

Kereskedelemben viszonylag ritkán kapható hatalmas mérete miatt, de néha találkozhatunk rózsaszínű tenyészváltozatával az állatkereskedésekben is.

Források

Hik.hu Archiválva 2008. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
Planeta-neptun.ru^{[halott link]}
Fishbase.org

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap