Népvándorlás kori művészet
A népvándorlás kori művészet a népvándorlás korának művészete: az európai népek által alkotott prefeudális államalakulatok művészetét jelenti. Így az ókori és késő antik művészet utolsó fázisát, de a középkori Európa művészetének legkorábbbi szakaszát is jelenti. Mivel a feudalizálódás az egyes népeknél nem egyszerre zajlott le, területről területre változik, hogy mit tartunk népvándorlás korinak: Észak-Európában a Karolingokkal egyidőben élt vikingek művészete is idetartozik, a Karoling-kori Rómáé viszont nem.
Előzményei között a régészeti és művészettörténeti szakirodalom a sztyeppei népek művészetét, elsősorban a szkítákét, a germánok és kelták művészetét, később a bizánci művészetet jelöli meg.
Azok a népek hozták létre, amelyek a Nyugatrómai Birodalom 5. századi bukása után Európa nyugati részén telepedtek le. A longobárdok és frankok az 5. század végétől kezdték felvenni a kereszténységet, összeolvadtak a latin népekkel, és a Fekete-tenger északi partvidékéről hozott művészetüket ötvözték a késő ókori formákkal. A kultúrának ez a keveredése jelenti Nyugat-Európa középkori művészeti fejlődésének kezdetét. Az ékszerek, a fegyverek, a ereklyék és a könyvek, melyeket az ír szerzetesek írtak és díszítettek képekkel fáradhatatlanul, tele vannak fantáziával és képzeletbeli jelenetekkel. A bonyolult, görbe vonalas rajzolatok közé ékelt, stilizált és feldarabolt állatfigurák Irán és Dél-Olaszország népeinek, különösen a szkítáknak az állatfestési stílusából erednek.
Franciaország területe
[szerkesztés]Lásd még: karoling művészet, Franciaország művészete, Középkori művészet
Németország területe
[szerkesztés]Lásd még: karoling művészet, Németország művészete, Svájc művészete, Ausztria művészete
Itália
[szerkesztés]Lásd még: Itália művészete
Ibériai-félsziget
[szerkesztés]Lásd még: Spanyolország művészete
A Brit-szigetek
[szerkesztés]Lásd még: Írország művészete, Nagy-Britannia művészete
Kárpát-medence
[szerkesztés]Lásd még: Magyarország művészete
Észak-Európa
[szerkesztés]A germán állatstílus Észak-Európában virágzott legtovább, azonban a 7. századra már meglehetősen sematikus formában. A rákövetkező viking művészet legnagyobb újítása az állatstílus felélesztése volt, ezt az újítást pedig egyetlen motívummal vitte végbe, az ún. „nagy bestiával”. A viking művészet szoros kapcsolatba került az angolszász művészettel (Anglia keleti része viking fennhatóság alatt volt egy időben) és a karoling művészettel.
Lásd még: viking művészet
Kelet-Európa
[szerkesztés]Lásd még: Oroszország művészete
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- sulinet.hu - Preromán művészet
- László Gyula: A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest, 1974
