Ugrás a tartalomhoz

Nátrium-laurét-szulfát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nátrium-laurét-szulfát
Más nevek Nátrium-lauril-éter-szulfát
Kémiai azonosítók
Rövidítés SLES
CAS-szám 9004-82-4
ChemSpider nincs
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CH3(CH2)11(OCH2CH2)nOSO3Na
Moláris tömeg kb. 420 g/mol
(288,38 + 44,05n) g/mol
Veszélyek
NFPA 704
1
2
0
 
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.


A nátrium-laurét-szulfát egy elfogadott szóösszetétel (lauril + éter = laurét), pontosabb neve nátrium-lauril-éter-szulfát (SLES). Anionos tisztítószer és felületaktív anyag, mely számos tisztálkodószerben megtalálható (szappan, sampon, fogkrém stb.) általában angolul feltüntetve, Sodium laureth sulfate néven. Olcsó és hatékony habképző anyag.[1] Kozmetikai készítményekben tisztító és emulgeáló hatása miatt használják a nátrium-lauril-szulfát (SLS), az ammónium-lauril-szulfát (ALS) és a nátrium-parét-szulfát mellett. A szappanhoz hasonlóan viselkedik.

Kémiai szerkezete

[szerkesztés]

Kémiai képlete CH3(CH2)10CH2(OCH2CH2)nOSO3Na. Az n betűvel jelölt számot olykor feltüntetik a nevében, például laurét-2-szulfát. Az etoxilcsoportok száma eltérő lehet az anyagban, erre utal az n. A kereskedelmi forgalomba hozott termékekre jellemző, hogy n=3. A nátrium-laurét-szulfát dodekanol (12 szénatomos, nyílt láncú, primer alkohol) etoxilezésével állítható elő. A keletkező etoxilátot a kénsav félészterévé alakítják, majd semlegesítik, így annak nátriumsója jön létre.[1] Egy hasonló vegyületet, a nátrium-lauril-szulfátot (más néven nátrium-dodecil-szulfátot) is ilyen úton állítják elő, az etoxilezést leszámítva. Az SLES helyettesítésére SLS-t és az ALS-t használnak a fogyasztói cikkekben.[1]

Toxikológia

[szerkesztés]

Irritáció

[szerkesztés]

A többi mosószerhez hasonlóan az SLES is irritatív hatású, melynek mértéke a koncentrációval nő.[2] Állatokon és embereken végzett kísérletek azt bizonyítják, hogy irritálja a bőrt és a szemet.[2] Az SLS szintén ilyen hatású,[3][4] az SLES esetén azonban azt is kimutatták, hogy néhány embernél még az anyag bőrrel való érintkezésének megszüntetése után is jelentkeznek a tünetek.[5][6]

Egyéb

[szerkesztés]

Sokáig nem voltak biztosak a nátrium-laurét-szulfát rákkeltő hatásait illetően, ma már azonban kísérletezés útján rájöttek, hogy ettől nem kell félni. Az ausztrál kormány Egészségügyi Minisztériuma arra is rájött, hogy az SLES nem lép reakcióba a DNS-sel.[7]

1,4-dioxán szennyeződés

[szerkesztés]

Egyes nátrium-laurét-szulfát-tartalmú szerek nyomokban (legfeljebb 279 ppm) 1,4-dioxánt is tartalmaznak; ez az előállítás során az etoxilezés mellékterméke. Az amerikai Food and Drug Administration szerint ennek szintjét nem árt ellenőrizni.[8] Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége az 1,4-dioxánt emberekre rákkeltő hatású vegyületként tartja számon (az anyaggal rendszeresen találkozó munkásokat epidemiológiai tanulmányokban még nem figyelték meg, viszont irányított állatkísérletek alátámasztják ezt az állítást).[9] A kaliforniai Proposition 65 az 1,4-dioxánt karcinogénként osztályozza.[10][11] Az FDA arra ösztönzi a gyártókat, hogy vonják ki az 1,4-dioxánt a termékeikből, mivel a szövetségi törvény szerint már nemkívánatos anyag.[12]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sodium laureth sulfate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]
  1. a b c Kurt Kosswig,"Surfactants" in Ullmann's Encyclopedia of Industrial Chemistry, Wiley-VCH, 2005, Weinheim. doi:10.1002/14356007.a25_747
  2. a b (1983) „Final report on the safety assessment of sodium laureth sulfate and ammonium laureth sulfate”. Journal of the American College of Toxicology 2 (5), 1–34. o. DOI:10.3109/10915818309140713. 
  3. Agner T (1991). „Susceptibility of atopic dermatitis patients to irritant dermatitis caused by sodium lauryl sulphate”. Acta Dermato-venereologica 71 (4), 296–300. o. PMID 1681644. 
  4. Nassif A, Chan SC, Storrs FJ, Hanifin JM (1994. november 1.). „Abnormal skin irritancy in atopic dermatitis and in atopy without dermatitis”. Archives of Dermatology 130 (11), 1402–7. o. DOI:10.1001/archderm.130.11.1402. PMID 7979441. 
  5. Magnusson B, Gilje O (1973). „Allergic contact dermatitis from a dish-washing liquid containing lauryl ether sulphate”. Acta Dermato-venereologica 53 (2), 136–40. o. PMID 4120956. 
  6. Van Haute N, Dooms-Goossens A (1983. március 1.). „Shampoo dermatitis due to cocobetaine and sodium lauryl ether sulphate”. Contact Dermatitis 9 (2), 169. o. DOI:10.1111/j.1600-0536.1983.tb04348.x. PMID 6851541. 
  7. NICNAS SLES animal test. [2018. június 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
  8. Black RE, Hurley FJ, Havery DC (2001). „Occurrence of 1,4-dioxane in cosmetic raw materials and finished cosmetic products”. Journal of AOAC International 84 (3), 666–70. o. PMID 11417628. 
  9. 1,4-Dioxane (1,4-Diethyleneoxide). Hazard Summary. U.S. Environmental Protection Agency. Created in April 1992; Revised in January 2000. Fact Sheet
  10. 1,4-Dioxane cancer 123-91-1 January 1988 (PDF). Office of Environmental Health Hazard Assessment. [2010. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. január 9.)
  11. California Files Prop 65 Lawsuit Against Whole Foods, Avalon”, Bloomberg 
  12. FDA/CFSAN--Cosmetics Handbook Part 3: Cosmetic Product-Related Regulatory Requirements and Health Hazard Issues. Prohibited Ingredients and other Hazardous Substances: 9. Dioxane