Ugrás a tartalomhoz

Nádudvari csata

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ezzel a szócikkel kapcsolatban felmerült kifogás(ok):

Történelmi környezet

[szerkesztés]

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a XVI. század Nádudvar történetének egyik legviszontagságosabb százada volt. A felemás hovatartozás sok-sok keserűséget, bajt, katasztrófát okozott. Egyszer behódolt, adózott a töröknek, másszor szembeszállt, harcolt ellene, vagy éppenséggel menekült előle. Kirabolták a német zsoldosok. Megnyomorították uralkodójának adószedői, országának nemesei, papjai. Népessége megfogyatkozott, javai, értékei elpusztultak újra és újra. Ennek korszaknak egyik legjelentősebb eseménye a Nádudvari csata.

A csata előzményei

[szerkesztés]

1580. február 14-én egy portya során Karl Rueber tokaji, valamint a kassai, ecsedvári és kállói kapitányok Nádudvar városán rajtaütöttek. Ezt levélben panaszolja el a budai pasa Hans Ruebernek:

„Továbbá a kassai Ernut kapitány és Rüber atyjafia az tokaji kapitány, az ecsed vári, és kállai kapitány, 12 eresztött zászlóval, 200, kocsi gyalogokkal, ezön februariusnak 14. napján, az Hortoba vizén túl Nád udvar várasára ütöttek, környül vötték és a rév helöket mind meg száguldották, látták hogy az vizek, és az költöző helyök nem szolgáltattanak nekik, Döbröczön felé igazodtanak és onnét möntenek el. Efféle gyüleközésöknek, ingörködésöknek, várak alá száguldásoknak, les hányásoknak, barmok, ménösök, juhok elragadásoknak, faluk dúlásinak, rablásoknak; út állásoknak, jámbor úton járókra támadásoknak kiket koncolnak, kiket fogva visznek, az frigyben mindön ellenköző dolgoknak, semmi szünetjük nincsen, mi nagy nyilván előtökben adjuk, de látjuk, hogy semmit véle nem gondoltok, és semmitül meg nem tiltjátok.”

A következő már nagyobb veszteségeket okozott a töröknek, ez az 1580. áprilisi hatvani vásárütés. Kara Üvejsz, budai pasa április 19-ei levelében ismét panaszkodik, de már Habsburg Ernő osztrák főhercegnek (1553–1595):

„Mint ím mostan is Szent György havának 21. napján az ifjú Báthori István, Rüber atyjafiával, szakmári kapitánnyal, egri kapitánnyal, Homonnai Istvánnal, és az környül való végbeli kapitányokkal egy mást értvén; sok némötöt és magyart egyben gyűjtvén, ez meg nevezött némöt urak és magyar urak, kapitányok, némöt magyart, lovagot, gyalogot öt ezörnél többet, fegyverökkel melléjök vévén, értötték hogy az hatvani bég Budára jött, ilyen ártalmas dolgot míveltenek hogy az hatalmas császár vára alá Hatvanra rohantanak, az várasát, majorját égették, dúlták, sok embört megöltenek; sokat sok marhákkal kinccsel el vittenek, az császár adója szedő embört is mindön marhájával és sok kinccsel el vittek röggeltül fogván tíz óráig ellenköztenek, sok kárt és röttenetösségöt míveltenek, hisszük hogy hírötökkel vagyon, de azt nem hihetjük, hogy római császár akaratjából mívelték; hanem ha fld, vagy Rüber akaratjából ha mívelték volna, ha úgy nem volna, ennyi fő némöt, magyar urak kapitányok, ennyi haddal fegyverrel fölkészülvén illyen ártalmas dolgot nem míveltek volna, möly dolog semmi hithöz nem illik.”

Erre válaszul a magyar renegát, Sehszüvár (Sásvár) szolnoki bég június 20-án rajtaütött az Eger alatti Makláron. A kis mezővárost feldúlta és a lakókat elhajtotta vagy levágta („Gyermekeket mint juhokat fogdosák”).

A „zsivány Sásvár bég” vérszemet kapva további bosszúhadjáratot szervezett a nyáron a Tokaj–Kálló térség települései ellen, ami a Nádudvari csatában végződött, ahonnan végül maga a szolnoki bég is csak nagy nehezen tudott elmenekülni.

A csata

[szerkesztés]

A portyára 1580 július közepén került sor és annak célpontja az Egerhez közeli, de már hódoltsági területen fekvő Maklár falu volt, ahol elfogták és levágták a református papot és a tanítót is. Rakamaznál azonban a német lovas lövészek visszaverték Sásvár hadát, akik a környéken rabolt 600 magyarral és mintegy 3000 jószággal Nánás, Böszörmény, Nádudvar, Karcag, Balaszentmiklós útvonalon kívántak visszatérni Szolnokra. A környék végvárait a török támadás összefogásra késztette és ellentámadást indítottak. A Salánki György által írott históriás énekben (Historia cladis Turcicae ad Naduduar), amely a csatán kívül Sásvár életét is elmeséli, a mezőtúri prédikátor urát, Geszthy Ferenc diósgyőri kapitányt tette meg az egész vállalkozás vezetőjének, de Ács Pál szerint ő legfeljebb az egyik vezetője lehetett az egri, diósgyőri és kállói vitézek által összegyűlt seregnek. Nagyjából 1000-1200 magyar vitéz szállt szembe Sehszüvár 3000 főnyi hadával. Balázsdeák István egri vicekapitány mintegy 400 főnyi különítménnyel előrement és Nádudvar környékén a nádasban elrejtőztek. A derékhad után Basó Farkas 50 huszárja képezte az utóvédet. A jobb szárnyon 100 német puskás, a balszárnyon magyar puskások és darabontok foglaltak helyet. A krónika szerint előbb a Balmazújvárosnál táborozó utóvédet lepték meg és visszaszerezték tőlük a marhákat, több törököt levágtak és 22-t foglyul ejtettek. A Sárréti Krónika 19-ére, egy prágai tudósító ének 16-17-ére teszi a fő összecsapás időpontját, amelyre Nádudvar határában került sor. A Balmazújvárostól megindult sereg hamar utolérte Sehszüvár hadát, amelyet szemből Balázsdeák elrejtett egysége is megtámadott. A két tűz közé került törökök kétségbeesetten védekeztek, gyilkos harc alakult ki. Istvánffy Miklós szerint a csatát a német puskások tüze döntötte el. 300 török halott maradt a földön, 400 pedig rabbá esett. A magyar rabok kiszabadultak. A foglyok között volt Ali, Mehmed szultán sáfárja, akiért 11.000 aranyat követelt Geszthy. A bégekért, vajdákért is tekintélyes summa ütötte a végváriak markát. 10 török zászló és a teljes hadi felszerelés is a győztesek kezére került. Sásvár és öccse lovon lopva menekült, és a makkodi bíró segítségével jutottak el Püspökladányba. Szétszéledt katonáinak egy része a mocsarakba veszett, de sokakat a felbőszült helyi lakosság vert agyon. Szepesi 900 ilyen módon elveszejtett törökről mesél. Az elesett magyar vitézeket a nádudvari templom falánál temették el a helybéliek.

A csata leírásai

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Nádudvari_csata”