Fekete amur

Fekete amur
	Kifogott példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Squaliobarbinae;
Nem:	Mylopharyngodon; W. K. H. Peters, 1881
Faj:	M. piceus;
Tudományos név
	Mylopharyngodon piceus; (J. Richardson, 1846)
Szinonimák
Szinonimák
	Barbus tonkinensis Sauvage, 1884; Leucisculus fuscus Oshima, 1920; Leuciscus aethiops Basilewsky, 1855; Leuciscus dubius Bleeker, 1864; Leuciscus piceus Richardson, 1846; Myloleuciscus aethiops (Basilewsky, 1855); Myloleuciscus atripinnis Garman, 1912; Myloleucus aethiops (Basilewsky, 1855); Mylopharyngodon aethiops (Basilewsky, 1855); Mylopharyngodon pisceus (Richardson, 1846);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fekete amur témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete amur témájú médiaállományokat és Fekete amur témájú kategóriát.

A fekete amur (Mylopharyngodon piceus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása

A fekete amur lassú folyású, mély, iszapos vagy homokos medrű folyókban és tavakban él, Kína és Tajvan területén, ritkábban az Amur vidékén. A déli Volga-környékre, és a Fekete-tenger északi felének folyóiba (Dnyeszter, Dnyeper) betelepítették. Ily módon, más halakkal, került a Duna völgyébe (Magyarország, Románia).

Több helyre is, ahová betelepítették, károsnak bizonyult. Emellett ipari mértékű a halászata. Tenyésztik is.

Megjelenése

A hal teste erősen nyújtott, a fejes domolykóra emlékeztető, orra tömpe, az orrnyílások között kivágott. Szája gyengén alsó állású, bajuszszálak nélkül. Szemei kicsinyek. Hasoldala lekerekített. Pikkelyei nagyok, 39-42 a teljes oldalvonal mentén. Hátúszója 9, farok alatti úszója 10 sugarú; minden úszósugara puha, hajlékony, nem csontosodott el. Garatfogai egy-két sorosak, 4-5 vagy 1,4-4,1, erős őrlőfogakká fejlődtek. Háta sötét, csaknem fekete; oldalai csak kevéssel világosabbak; hasa piszkosfehér, gyenge ezüstös csillogással. Valamennyi úszója sötétszürke. Az átlagos testhossza 12,2-91,5 centiméter között van, azonban elérheti 180 centiméteres hosszt és a 35 kilogrammos testtömeget is.

Életmódja

A fekete amurt, mint „fekete növényevő halat” Európába is betelepítették. Ennek ellenére a hal csigákkal táplálkozik (különösen a Viviparus nembeli fiallócsiga-fajokkal), házukat erős garatfogaival őrli meg. Akár 30 méteres mélységekben is megtalálható. Legfeljebb 13 évig élhet.

Szaporodása

Az ívni készülő felnőtt hal, tavasszal és kora nyáron a sebes folyású szakaszokba úszik, és ott rakja le ikráit; melyek aztán szabadon sodrodnak.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. március 7.)
Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
Mylopharyngodon piceus (Richardson, 1846) FishBase
Nico, L.G., J.D. Williams and H.L. Jelks, 2005. Black carp: biological synopsis and risk assessment of an introduced fish. American Fisheries Society, Bethesda, Maryland, USA. 337 p.
Mylopharyngodon FishBase

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap