Fejes domolykó

Fejes domolykó
	Fejes domolykók a Vízalatti Moldva című prágai kiállításon
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Pontyszerűek (Ostariophysi);
Rend:	Pontyalakúak (Cypriniformes);
Öregcsalád:	Cyprinoidea;
Család:	Pontyfélék (Cyprinidae);
Alcsalád:	Leuciscinae;
Nem:	Squalius; Bonaparte, 1837
Faj:	S. cephalus;
Tudományos név
	Squalius cephalus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
	Cyprinus albula Nardo, 1827; Cyprinus capito Scopoli, 1786; Cyprinus cephalus Linnaeus, 1758; Cyprinus chub Bonnaterre, 1788; Cyprinus kietaibeli Reisinger, 1830; Cyprinus kittaibeli Reisinger, 1830; Cyprinus lugdunensis Walbaum, 1792; Cyprinus orthonotus Hermann, 1804; Cyprinus rufus Vallot, 1837; Cyprinus salmoneus Gronow, 1854; Leuciscus albiensis Valenciennes, 1844; Leuciscus albus (non Bonaparte, 1838); Leuciscus albus Bonaparte, 1838; Leuciscus brutius Costa, 1838; Leuciscus cabeda Risso, 1827; Leuciscus cabeda pamvoticus (non Stephanidis, 1939); Leuciscus cavedanus Bonaparte, 1838; Leuciscus cephaloides (non Battalgil, 1942); Leuciscus cephalus (Linnaeus, 1758); Leuciscus cephalus albus Bonaparte, 1838; Leuciscus cephalus cabeda Risso, 1827; Leuciscus cephalus cephalus (Linnaeus, 1758); Leuciscus cephalus macedonicus Karaman, 1955; Leuciscus cephalus moreoticus (non Stephanidis, 1971); Leuciscus cephalus orientalis Nordmann, 1840; Leuciscus cephalus orientalis aralychensis Barach, 1934; Leuciscus cephalus orientalis ardebilicus Barach, 1934; Leuciscus cephalus orientalis kaznakovi Berg, 1912; Leuciscus cephalus orientalis thracica Drensky, 1930; Leuciscus cephalus orientalis thracicus Drensky, 1930; Leuciscus cephalus orientalis zangicus Barach, 1934; Leuciscus cephalus ruffoi Bianco & Recchia, 1983; Leuciscus cephalus var. wjatkensis Lukasch, 1925; Leuciscus chub pictava De la Pylaie, 1835; Leuciscus cii (non Richardson, 1857); Leuciscus fellowesii (non Günther, 1868); Leuciscus frigidus Valenciennes, 1844; Leuciscus kosswigi (non Karaman, 1972); Leuciscus lapacinus Stefani, Serra, Loffredo & Fossa, 1987; Leuciscus latifrons Nilsson, 1855; Leuciscus nothulus Bonaparte, 1841; Leuciscus orientalis Nordmann, 1840; Leuciscus orientalis pursakensis (non Hankó, 1925); Leuciscus peloponensis (non Valenciennes, 1844); Leuciscus rissoi Schinz, 1840; Leuciscus ruffoi Bianco & Recchia, 1983; Leuciscus squalius Valenciennes, 1844; Leuciscus squalus (non Bonaparte, 1837); Leuciscus svallize zrmanjae risae Vladykov & Petit, 1930; Squalius agdamicus (non Kamensky, 1901); Squalius berak (non Heckel, 1843); Squalius cephalopsis Heckel, 1843; Squalius cephalus athurensis Roule & Cardaillac de Saint-Paul, 1903; Squalius cephalus cavedanus var. prespensis Karaman, 1924; Squalius cephalus vardarensis (non Karaman, 1928); Squalius clathratus Blanchard, 1866; Squalius meridionalis Blanchard, 1866; Squalius meunier Heckel, 1852; Squalius orientalis (non Heckel, 1847); Squalius orientalis (Nordmann, 1840); Squalius pareti Bonaparte, 1841; Squalius turcicus (non De Filippi, 1865); Squalius turcicus var. platycephala Kamenskii, 1897; Squalius tyberinus Bonaparte, 1841;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Fejes domolykó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Fejes domolykó témájú kategóriát.

A fejes domolykó (Squalius cephalus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A fejes domolykó Eurázsia északibb részein majdnem mindenütt előfordul; a francia atlanti partmentétől, egészen a Kaszpi-tengerig. A Brit-szigeteken és Franciaország Földközi-tengeri részén is megtalálható; azonban Olaszországból hiányzik. Korábban a Squalius orientalist Heckel, 1847 azonosnak tartották ezzel a halfajjal.

Megjelenése

Testhossza 20-30 centimétert, de akár a 60 centiméteres hosszt is elérheti, testtömege 2-3 kilogramm közötti, legfeljebb 8 kilogramm. Megnyúlt alakja, oldalról kissé lapított teste vaskos. 42-48 csigolyája van.

Életmódja

Síkvizekben is előfordul, de inkább a hegy- és dombvidéki folyók lakója. A brakkvizet is jól tűri. Egyívású egyedek csapatokat alkotnak, az idősebb példányok magányos életmódot folytatnak. Falánk, mindenevő faj. Kismértékben télen is táplálkozik, csak részben vermel. Tápláléka algák, növényi részek, rákok, férgek, csigák, vízre hulló rovarok és gyümölcsök, magvak, alkalmanként halivadék és ikra. Legfeljebb 22 évig él.

Szaporodása

Ivarérettségét a vízterület táplálékbőségétől és az átlaghőmérséklettől függően 2-3 éves korában éri el. Május-június folyamán ívik. Körülbelül 100 000 darab, 1–5 milliméter átmérőjű ikrát rak, lassú folyású vízbe. Az ivadékok 11-12 nap múlva kelnek ki.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
Gportal.hu^{[halott link]}
Squalius cephalus (Linnaeus, 1758) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 322.

A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap