Muscisaxicola capistratus
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Muscisaxicola capistratus (Burmeister, 1860) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Muscisaxicola capistratus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Muscisaxicola capistratus témájú kategóriát. |
A Muscisaxicola capistratus a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a királygébicsfélék (Tyrannidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Hermann Burmeister német ornitológus írta le 1860-ban, a Ptyonura nembe Ptyonura capistrata néven.[3] Szerepelt Muscisaxicola capistrata néven is.
Előfordulása
[szerkesztés]Dél-Amerika déli részén, Argentína, Bolívia, Chile és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi füves puszták és cserjések, sziklás környezetben, mocsarak és tavak környékén. Telelni északra vonul.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 18 centiméter.[5]
Életmódja
[szerkesztés]A talajon keresgéli rovarokból álló táplálékát.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. november 7.)
