Ugrás a tartalomhoz

Muraközi

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Muraközi ló szócikkből átirányítva)
Muraközi
Származási hely Magyarország
VérmérsékletHidegvérű
Színsárga, szürke, pej
Testfelépítésrövid, mély
JellemzőkIgen tanulékony, nagyon engedelmes
Marmagasság163 cm
Fejformaszéles
Eredete19. század vége, 20. század eleje
HasznosításaIgás- és fogasló
A Wikimédia Commons tartalmaz Muraközi témájú médiaállományokat.

A muraközi egy középtermetű igásló, mely a dél-magyarországi Muraközről kapta nevét.

Származás

[szerkesztés]

Aránylag fiatal fajta. A Muraközben tenyésztették ki az osztrák nóri és a horvát ló keresztezésével. A fajta végül Magyarország nagy részén és az osztrák területeken is elterjedt. A magyarországi állományt utóbb még ardenni, percheron és nóri, valamint könnyű mezőhegyesi félvér csődörökkel keresztezték. A II. világháború miatt sok ló elpusztult. A világháború után, 1947 és 1949 között, 17 ardenni csődört hoztak Magyarországra, hogy ismét megnöveljék az állományt. A muraközi napjainkban is ritkaságnak számít. Az 1990-es évektől folynak kísérletek a faj újjáélesztésére. Jelenleg az Őrségi Nemzeti Park foglalkozik szervezetten az állomány újra szaporításával.

A lexikonok és a szakkönyvek korábban kihalt fajként tartották számon a muraközi lovat, ami azonban csak részlegesen volt igaz. A muraközi ló magyarországi állományai valóban jelentős mértékben megcsappantak és ritka volt az országban a tisztavérű muraközi. Ellenben viszont Jugoszláviában és Ausztriában a háború után is erős és egészséges állományok maradtak fenn, így a muraközi ló nemhogy kihalt, hanem tovább élt, csak éppen Magyarország területén kívül. 1990 előtt a kapcsolatok nagyon korlátozottak voltak e két országgal, ezért az ottani lóállományból nem kerültek állatok Magyarországra.

Jellemzők

[szerkesztés]

Erős, ám gyors mozgású, kezes munkaló vált belőle. Legelterjedtebb színe a sárga, mosott sörénnyel és farokkal.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Monostori Károly: A muraközi ló; Pátria Ny., Bp., 1894