Morvan-hegység
| Morvan-hegység | |
 | |
| Magasság |
|
| Hely | Franciaország, Burgundia-Franche-Comté |
| Hegység | Francia-középhegység |
| Legmagasabb pont | Haut-Folin |
| Terület | 5134 km2 |
| Hosszúság | 100 km |
| Szélesség | 55 km |
| Elhelyezkedése | |
 Morvan-hegység
Pozíció Franciaország térképén
| |
 é. sz. 47° 04′ 60″, k. h. 4° 00′ 00″47.083330°N 4.000000°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 60″, k. h. 4° 00′ 00″47.083330°N 4.000000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Morvan-hegység témájú médiaállományokat. | |
A Morvan-hegység természeti régió (région naturelle), kisebb középhegység Franciaországban, melynek területén kisebb vagy nagyobb mértékben Burgundia-Franche-Comté négy megyéje: Côte-d’Or, Saône-et-Loire, Yonne és a legnagyobb területtel Nièvre osztozik. 1970-ben a hegységben regionális natúrparkot hoztak létre.
Ismertetése
[szerkesztés]A Morvan a Párizsi-medencétől délkeletre és a Francia-középhegységtől északkeletre fekvő kisebb középhegység, 300 és 900 méter közötti magasságban elterülő masszívum. A Francia-középhegység északkeleti végződésének vagy nyúlványának is tekinthető. Óidei gránit és kristályos palák építik fel, melyekre jóval később vulkáni rétegek települtek. Viszonylag jól elkülöníthető környezetétől, hiszen mészkő- és üledékes síkságokból álló depressziók [süllyedékek] veszik körül. Északon Avallonig terjed, ahol a gránit az északi mészkőfennsík alá bukik. Északkeleten az Auxois-vidék választja el a Langres-platótól, délkeleten az Arroux völgye és Autun, délen pedig Charolles vidéke határolja.
Felszínét többnyire 400 m-nél magasabb, lekerekített domborzati formák jellemzik, amelyeket néhol mély völgyek választanak el egymástól. A tengerszint feletti magassága délről észak felé haladva fokozatosan csökken. Legmagasabb pontja az Haut-Folin (901 m), és a többi magas hegycsúcs (Mont Preneley, 855 m; Mont Beuvray, 821 m) szintén délen található.
A gerinceket sűrű erdők, a lejtőket rétek, bozótos-sövényes tájak (bocage) borítják. A gránittalajokból kialakult völgytalpakat, ahol a víz megáll, mocsaras rétek uralják. A hegységet sokáig elszigetelte környezetétől a domborzat és az erdő. Éghajlata meglehetősen hűvös és csapadékos. A fő közlekedési útvonalak elkerülik; a hegység peremén, északon és keleten vezet az A6-os autópálya és a TGV nagysebességű vasútvonal.
A Morvant nagyrészt mezőgazdasági területek (55%) és erdők (45%) foglalják el, de eloszlásuk nem egyenletes. Az erdők leginkább a központi részeken találhatók, míg a peremvidékek, különösen északnyugaton és délen – az Arroux folyó sík vidékén –, sokkal inkább mezőgazdasági jellegűek. Az erdők 53%-a lombhullató fafajokból áll, a többi tűlevelű és vegyes erdő.
A földhasználatot a gyepterületek jelentős túlsúlya jellemzi. Régen a gazdálkodást a kisbirtok jellemezte, ahol vegyes gazdálkodást és állattenyésztést folytattak. Az 1950-es évek után a mezőgazdaság jelentős része a tejhasznú szarvasmarha-tenyésztésre szakosodott, amely nagy területeket igényel a takarmánytermeléshez (legelők, kaszálók).
Vizek
[szerkesztés]A Morvan két nagy folyó, a Szajna és a Loire vízgyűjtőjén fekszik. Számos folyó halad északra és keletre a Szajna és a Párizsi-medence felé, a legfontosabb az Yonne és mellékfolyója, a Cure. Délen kisebb folyók szállítják vizüket a Loire jobb oldali mellékfolyói: az Arroux és az Aron felé.
A Morvanra számos mesterséges tó jelenléte jellemző, melyeket kisebb folyók medrében alakítottak ki. Egy részük a 17. században kezdődött tutajozásnak (faúsztatásnak) köszönheti eredetét. Köztük legnagyobb az Yonne felső folyásán épített Pannecière-víztározó (520 ha), mely a Szajna vizének szabályozásában vesz részt; és a legrégebbi, a Cure-ön kialakított Settons (320 ha), a pihenés és a vízisportok központja.[1]
A Morvan regionális natúrpark
[szerkesztés]A Morvan regionális natúrparkot 1970-ben hozták létre. Azóta 324 900 hektárnyi területen 133 községet tömörít 71 877 lakossal (három ún. partnervárosával együtt). Igazgatási központja a Nièvre megyei Saint-Brissonban van.[2] A 2020–2035-ös időszakra a regionális natúrparknak három szerződéses partnervárosa van: Arnay-le-Duc, Corbigny és Châtillon-en-Bazois. Ezek a natúrpark területének peremén helyezkednek el.[3] Más, korábbi adatok is találhatók, az alábbi térkép pl. (feltöltve 2019-ben) még 117 községet és 6 partnervárost tüntet fel, viszont közli a natúrpark területének nagyságát: 2990 km².[4]
Települések
[szerkesztés]A városok kicsik, a települések szétszórtan helyezkednek el. Hosszú időn át Château-Chinon számított a térség központjának, de egyébként a történelmi városok (ún. kapuvárosok) a Morvan peremén alakultak ki. Keleten található Saulieu, mely gasztronómiájáról híres. Északon Vézelay a bazilikájában őrzött Mária Magdolna ereklyéknek köszönheti hírét. A Santiago de Compostela felé vezető úton fekvő zarándokhelyen egykor Clairvaux-i Szent Bernát prédikált a második keresztes hadjárat során. A Szent Mária Magdolna-bazilika az UNESCO világörökség része.
A délkeleti Autunt Augustus császár alapította. A római korból maradt fenn a bástyákon kívül a város amfiteátruma és a Janus-temploma. Délen, a Beuvray-hegyen találhatók Bibracte, a nagy gall oppidum, a haeduusok egykori fővárosának maradványai. A 19. század óta feltárták, és a kelta civilizáció tanulmányozásának helyszíne lett.
A kapuvárosok kivételével a Morvanra a középkor óta jellemzőek az elszórtan fekvő hameauk (törpefalvak vagy tanyák), ahol a vidék többsége él. Egy-egy falunak számos hameauja van, és némelyiknek már több is a lakosa, mint a „központi” falué.
Az erdők hasznosítása
[szerkesztés]A nagy kiterjedésű erdők gazdag faállományát a 16. század második felétől három évszázadig Párizs tűzifaellátására használták, amit a folyókon faúsztatással oldottak meg. A hegyekben kivágott szálfákat gyűjtőhelyekre szállították (Clamecy, Vermenton), ott tutajokba kötötték és „flottákban” eresztették le a síkság felé tartó Yonne-on, majd a Szajnán Párizsba. Ez a szállítási forma az 1920-as évek elején szűnt meg.[5] A megfogyatkozott erdők pótlására az 1850-es években faültetések kezdődtek, és az 1950-es évektől a földtulajdonosokat is ösztönzni kezdték az erdőtelepítésre.
A Morvan Franciaország fő karácsonyfa-termesztő régiója. A vízenyős és hűvös vidék kiválóan alkalmas a tűlevelű fák termesztésére, ami inkább a mezőgazdaság, mint az erdőgazdálkodás körébe tartozik. A karácsonyfatermesztés kb. 2000 hektáron folyik, a regionális natúrpark északi–középső részén összpontosul és a termelők széles körét tömöríti.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Les lacs du Morvan (lormes.net, hozzáférés: 2024-12-15)
- ↑ FR8000025 - Morvan. inpn.mnhn.fr. INPN, 2021. május 27. (Hozzáférés: 2024. december 15.)
- ↑ Communes partenaires du Parc naturel régional du Morvan (data.gouv.fr, hozzáférés: 2024-12-15)
- ↑ Au cœur de la Bourgogne, le Parc naturel régional du Morvan (parcdumorvan.org, hozzáférés: 2024-12-14)
- ↑ Géographie du Morvan (lormes.net, hozzáférés: 2024-12-14)
- ↑ Adrien Baysse-Lainé et Mathilde Bernard: Le Morvan, principal bassin de production français de sapins de Noël (Géoconfluences, 2024. november. Hozzáférés: 2024-12-18)
Források
[szerkesztés]- Le Morvan, grande région naturelle de Bourgogne (francia nyelven). patrimoinedumorvan.org. (Hozzáférés: 2024. december 14.)
- Réseau hydrographique (francia nyelven). patrimoinedumorvan.org. (Hozzáférés: 2024. december 16.)
- Des richesses culturelles (francia nyelven). parcdumorvan.org. Morvan regionális natúrpark. (Hozzáférés: 2024. december 15.)
- Géographie du Morvan. lormes.net. (Hozzáférés: 2024. december 16.)
- Le Morvan. sdlyonne.com. (Hozzáférés: 2024. december 13.) (archívból)
