Morića han
| Morića han | |
 | |
| Település | Szarajevó  |
| Cím | Sarači 77 |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 16. vagy 17. század |
| Építési stílus | oszmán |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | karavánszeráj |
| Elhelyezkedése | |
 Morića han
Pozíció Bosznia-Hercegovina térképén
| |
 é. sz. 43° 51′ 35″, k. h. 18° 25′ 49″43.859689°N 18.430189°EKoordináták: é. sz. 43° 51′ 35″, k. h. 18° 25′ 49″43.859689°N 18.430189°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Morića han témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Morića han Szarajevó egyetlen fennmaradt karavánszeráj-épülete, nemzeti műemlék. Az oszmán uralom alatt, a 16. vagy a 17. században épült, nevét 19. századi, Morić nevű bérlőiről kapta. Jelenleg vendéglőnek, kávézónak, üzleteknek ad otthont.
Története
[szerkesztés]Építésének pontos dátuma nem ismert, a legtöbb forrás szerint a 16. század végén vagy a 17. század elején emelték a Gázi Huszrev bég által létrehozott jótékonysági intézmény (vakuf) részeként.[1][2] Megjegyzendő, hogy egyes források konkrétan 1551-re teszik az építés dátumát.[3][4]
1659-ben Evlija Cselebi török utazó Hadži-Bešir fogadójaként írta le az építményt. A 19. század elején Mustafa-aga Morić, majd fia, Ibrahim-aga Morić bérelte, innen ered mai neve.[5] Több forradalmi eseménynek volt szemtanúja: a 18. század közepén itt gyülekeztek a török uralom ellen tiltakozó lázadók, a 19. század végén pedig az osztrák–magyar fennhatóság elleni szervezkedés központjaként szolgált.[1]
Az épület többször megrongálódott: 1697-ben Savoyai Jenő dúlásának esett áldozatul, 1958-ban pedig leégett. Újjáépítésével 1976-ban készültek el Husef Redžić és Nedžad Kurto építészek vezetésével; ekkor nyerte el jelenlegi kinézetét és rendeltetését.[1] A felújítás során a falakat Omar Hajjám négysoros verseivel díszítették.[4][5]
A Morića han a város egyik látványosságának számít, és 2019-ben Bosznia-Hercegovina nemzeti műemlékének nyilvánították.[2]
Leírása
[szerkesztés]Vályogból és fából épült a Baščaršija városnegyed központi utcáján. A belső udvart egy nagy kapun keresztül lehet megközelíteni, ahol egykoron istállók, raktárak, étkezőhelyek voltak, az emeleten pedig a háromszáz utazót elszállásoló fogadó. Ez Szarajevó egyetlen fennmaradt karavánszerája (han); a város fénykorában körülbelül ötven ilyen intézmény működött itt.[1][6]
A 21. század elején hagyományos bosnyák ételeket felszolgáló kertvendéglő, kávézó, üzletek működnek benne.[6]
Képek
[szerkesztés]-
Belső udvar -
Kertvendéglő -
Kávézó -
Perzsa üzlet -
Hajjám-vers
.jpg)
.JPG)
.jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Neidhardt 94–95. o.
- ↑ a b Morica Han declared as Bosnia and Herzegovina’s National Monument. Sarajevo Times, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
- ↑ Kahl et al.. Culinaria balcanica. Berlin: Frank & Timme, 105. o. (2015). ISBN 9783732901388
- ↑ a b Khayyam's quatrains decorate walls of historical caravanserai in Sarajevo. Persian Digest, 2019. május 19. (Hozzáférés: 2020. május 2.)[halott link]
- ↑ a b Morića han. Ghazi Husrev-bey's Waqf. (Hozzáférés: 2020. május 2.)
- ↑ a b Farkas 23. o.
Források
[szerkesztés]- ↑ Farkas: Farkas Zoltán. Hosszú hétvége Szarajevóban. Budapest: Jel-Kép (2019). ISBN 9786155401053
- ↑ Neidhardt: Neidhardt, Tatjana. Sarajevo through time. Szarajevó: Nova dječija knjiga (2014). ISBN 9789958044014