Molnár Oszkár (pedagógus)

Molnár Oszkár
Született	Müller Oszkár 1881. február 1. Selmecbánya
Elhunyt	1954. január 15. (72 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	neveléstudós szakíró neveléstörténész
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1905)
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)
Sablon • Wikidata • Segítség

Molnár Oszkár, Müller (Selmecbánya, 1881. február 1. – Budapest, Erzsébetváros, 1954. január 15.) pedagógus, pedagógiai író.

Életútja

Müller Kálmán és Koreczkó Irén fia. 1905-ben a Budapesti Tudományegyetemen filozófia–pedagógia szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett. 1907-től Kolozsváron mint tanítóképző intézeti tanár működött, majd 1920-tól a budapesti VII. kerületi Damjanich utcai tanítóképzőben tanított. 1922-ben Nagy Lászlóval közösen dolgozott a budapesti lélektani laboratóriumban, 1929-ben a tanítóképző intézeti főigazgatóságára került, 1933 és 1936 között főigazgató volt. 1937-től igazgatta a Damjanich utcai tanítónő képzőt, 1942-ben vonult nyugdíjba. 1928 és 1944 között a Magyar tanítóképző című hetilapot szerkesztette. Számottevő a tanítóképzés, elsősorban a tanítóképesítés szabályozása érdekében végzett munkássága. A gyermektanulmányozás, a szociális pedagógia kérdéseivel és neveléstörténettel is foglalkozott. Halálát agyhártyagyulladás, keringési elégtelenség okozta. Felesége Szánthó Mária volt, akivel 1911-ben kötött házasságot Kolozsváron.

Főbb művei

• Bevezetés a gyermektanulmányba (Kolozsvár, 1913)
• Szociális pedagógiai intézmények (Kolozsvár, 1915)
• Neumann Ernő élete és munkássága (Budapest, 1917)
• A tanítási módszer történeti fejlődése (Budapest, 1926)
• Neveléstörténelem (Budapest, 1943)

Források

• Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.