Ugrás a tartalomhoz

Molnár Jenő (író)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molnár Jenő
SzületettMüller Jenő
1880. március 20.[1]
Szabadka
Elhunyt1933. március 28. (53 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (15-2-39)
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Molnár Jenő, 1903-ig Müller Jenő[3] (Szabadka, 1880. március 20.Budapest, 1933. március 28.)[4] magyar író, költő, hírlapíró, lapszerkesztő.

Életútja

[szerkesztés]

Müller Jakab kereskedő és Goldarbeiter Betti (Borbála) fia.[5] Középiskoláját Szegeden a kegyesrendi főiskoIában végezte. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen folytatta, ahol 1900-ban nyert abszolutóriumot. 1901-ben szigorlatot tett a kolozsvári egyetemen és a szegedi ügyvédi kamara bejegyezte az ügyvédjelöltek lajstromába. Tanulmányaival párhuzamosan mint hírlapíró működött 1897-től, amikor is a fővárosi Magyar Ujság című esti lapnál dolgozott egy évig. 1898–99-ben a Szegedi Napló, 1899-től pedig a Szegedi Híradó belső dolgozótársa volt. Müller családi nevét Molnárra változtatta.

1894-ben írt a Borsszem Jankóba, melynek állandó munkatársa volt. Első költeménye A Hétben (1898) jelent meg. Számos lírai, hazafias, alkalmi és tréfás verset írt több fővárosi heti- és napilapba, így az Ország-Világba, Vasárnapi Ujságba, a Pesti Naplóba és vidéki hírlapokba. Mint szegedi újságíró főleg városi ügyekkel foglalkozott és ez irányban mindennap írt közléseket. Ünnepi alkalmakkor, hangversenyeken és színházban többször szavalt verset és olvasott prózát. A Dugonics Társaság 1902. júniusi ülésén szintén felolvasott.

Sokáig munkatársa volt az Egyenlőségnek és tevékeny részt vett a zsidó publicisztikában. Német lapokban állandóan jelentek meg humoreszkjei. Egyik színdarabját bemutatták a bécsi Residenz-Theaterben. Egy bohózata a budapesti Népszinház Porzsolt-féle pályázatán dicséretet nyert és A legszebb dal című egyfelvonásos verses vígjátéka a szegedi Dugonics Társaság pályázatán szintén dicséretet nyert.

Magánélete

[szerkesztés]

1918. április 6-án Budapesten, a Terézvárosban nőül vette Schönfeld Ödön és Jellinek Gizella lányát, Klárát.[6]

Művei

[szerkesztés]
  • Szerelmes éjszakák. Szeged, 1902. (Költemények. Ism. Vasárnapi Ujság 16. sz.)
  • A kaszárnya nótái (versek, Budapest, 1906)
  • Verseskönyv (Budapest, 1913)
  • Mucsa a fronton (szatírák, 1916, Budapest)
  • Seiffensteiner újabb hőstettei (Budapest, 1916)
  • Ima 1916-ban (Budapest, 1916)
  • Példának okáért (humoreszkek és szatírák, Budapest, 1917)
  • Egy kis bolt története (regény, Budapest, 1918)
  • Amit csak ketten tudnak (novellák, Budapest, 1918)
  • A harmadik és egyéb történetek (elbeszélések, Budapest, 1918)
  • A 133 napos rémuralom (németül: Die 133-tägige Schreckensherrschaft in Ungarn.)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09732/10720.htm, Molnár Jenő, 2017. október 9.
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 11.)
  3. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 33455/1903. Forrás: MNL-OL 30801. mikrofilm 319. kép 2. karton. Névváltoztatási kimutatások 1903. év 33. oldal 20. sor
  4. Budapest VI. kerületi állami halotti anyakönyv, 725/1933.
  5. Molnár Jenő halotti bejegyzésében édesapja utóneve Dánielként szerepel.
  6. Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 333/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 29.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Blaha Lujza emlékalbum. Szerk. Porzsolt Kálmán. Budapest, Blaha Lujza Emlékbizottság, 1927.
  • Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. Budapest, Tarsoly Kiadó, 2001.
  • Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.  
  • Magyar színművészeti lexikon: A magyar színjátszás és drámairodalom enciklopédiája. Szerk. Schöpflin Aladár. III. kötet (Komló-kert – Püspöki Imre). Budapest: Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézete. [1930].  
  • Színészeti lexikon. Szerk. Németh Antal. Budapest, Győző Andor, 1930.
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8  
  • Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7