Molnár Imre (zenetudós)
| Molnár Imre | |
 | |
| Született | Molnár Imre György 1888. október 28. Péterréve[1] |
| Elhunyt | 1977. november 25. (89 évesen)[1][2] Budapest[1] |
| Álneve | m. i. |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Hir Sári (1924–) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (1906–1912) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (34/3/IV parcella, 1. sor, 12. sír)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár Imre témájú médiaállományokat. | |
Molnár Imre (Péterréve, 1888. október 28.[3] – Budapest, 1977. november 25.) magyar zenetudós, énekpedagógus, fonetikai kutató, főiskolai tanár.
Élete
[szerkesztés]Molnár Imre kántortanító és Varga Anna gyermekeként született a vajdasági Péterrévén. A családjával az 1890-es évek végén Kolozsvárra költözött. Farkas Ödönnél tanult énekelni, aki ebben az időben a város konzervatóriumának igazgató volt. 1906 és 1910 között a Budapesti Tudományegyetem (ma ELTE) Bölcsésztudományi Karán végezte tanulmányait, illetve ezzel egy időben a Bellovics-féle zeneiskolában képezte magát. 1912-ben bölcsészdoktorátust nyert. Pályáját Szabó Ervin közeli munkatársaként kezdte. A Tanácsköztársaság idején a Markó utcai főreáliskola igazgatójává nevezték ki, de 1919-ben kényszernyugdíjazták. Egy ideig a Nemzeti Zenede könyvtárát vezette, majd 1922 és 1933 között ugyanitt tanár volt. 1925-ben megjelentette Kern Auréllal a Daloskert című gyűjteményét, amelynek több darabját hanglemezre is énekelte felesége zongorakíséretével. 1919 és 1938 között a Magyarság című lap zenekritikusa volt. 1938 és 1944 között a Magyar Nemzetbe írt kritikákat. 1933-tól tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1959-es nyugdíjba vonulásáig. Ezt követően hangképzést tanított a Magyar Állami Népi Együttesben. Számos kiváló, sőt világhírű énekes került ki iskolájából. A Magyar Rádió első bemondóit ő tanította a szép beszédre. Pedagógiájában általában nem szerette az idegen nyelven való éneklést, ezért néhány tanártársával ellentétbe került. Páratlan értékű magyar daltörténeti dokumentációs kutatása. A dal-és áriaszövegeket tizenöt nyelvből maga fordította le. A magyar muzsika könyve című enciklopédiája fényképfelvételekkel is illusztrált gyűjteménye a század első négy évtizedében működő muzsikusainak, beleértve a kor könnyűzenészeit, nótaszerzőit, cigányprímásait is. Az Encyclopaedia Britannica egyik magyarországi munkatársa volt.
Házastársa Hir Sári (1896–1978) zongoraművész, pedagógus volt, akivel 1924. július 5-én Budapesten kötött házasságot.[4]
Főbb művei
[szerkesztés]- Játékország (Lajtha Lászlóval, Budapest, 1929)
- A magyar muzsika könyve (Budapest, 1936)
- Beszéd-ének (Zeneművészeti Főiskola Évkönyve, Budapest, 1941)
- Eufonetika a szép beszéd és éneklés tana (Budapest, 1942)
- A magyar hanglejtés rendszere. A magyar énekbeszéd recitativóban és afiosóban (Új Zenei Szemle, 1956)
- A hangszín problematikája és a magánhangzók skálarendje (Budapest, 1961)
- Eufonetika a széphangzás módszertana (Budapest, 1966)
- Pataky Kálmán (Somogyi Vilmossal, Budapest, 1968)
- Báthy Anna (Somogyi Vilmossal, Budapest, 1969)
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Kempelen Farkas-emlékérem (1968)
- Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának nagydíja (1977)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d http://intezet.nori.gov.hu/nemzeti-sirkert/budapest/farkasreti-temeto/molnar-imre/
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
- ↑ Születési bejegyzése a péterrévei rk. keresztelési akv. 287/1888. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári házassági akv. 412/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. február 23.)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Schelken Pálma: Egy zenetudós halálára (1978) Parlando, 2. szám
- „Meghalt Molnár Imre zenetudós”. Magyar Nemzet (Magyarország) 33 (281), 4. o. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
- Kalapis Zoltán. „Életrajzi kalauz”. Magyar Szó 54 (270), 10. o. (Hozzáférés: 2022. február 7.)
