Mohayné Katanics Mária

Mohayné Katanics Mária
Született	Katanics Mária 1929. április 29. Baja
Elhunyt	2017. január 23. (87 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	zenetanár karvezető
Iskolái	Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1948–1952)
Kitüntetései	Szocialista Kultúráért (1968) Liszt Ferenc-díj (1983) Szocialista Kultúráért (1986) a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994) Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (2005)
Sablon • Wikidata • Segítség

Mohayné Katanics Mária (Baja, 1929. április 20. – Budapest, 2017. január 23.) Liszt Ferenc-díjas karnagy, zenepedagógus.

Életútja

1935 és 1948 között a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek intézetében (ma: Szent László ÁMK) tanult Baján. 1948 és 1952 között elvégezte az Országos Magyar Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, ahol okleveles középiskolai énektanári diplomát kapott. 1952 és 1959 között Lajtha László mellett a Néprajzi Intézetben népzenekutató gyakornok, a Cinkotai Teleki Blanka Tanítóképzőben (ma: Szerb Antal Gimnázium) karnagy és énektanár volt. 1959 és 1972 között a Szilágyi Erzsébet Gimnázium, 1972 és 1984 között a Marczibányi téri Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola karnagya és énektanára volt. 1984-től 1996-ig a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolán (ma: Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác), továbbá 1990-től 2002-ig az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar (ELTE-TFK) Zenei Tanszékén tanított kórusmódszertant és karvezetést. Közben 1998-1999-ben énektanár a budakeszi Prohászka Ottokár Katolikus Gimnáziumban, majd 2002-től 2006-ig óraadó tanár a Zeneakadémia Budapesti Tanárképző Intézetében. 1961-től 1983-ig a Zeneművészeti Főiskola gyakorló vezető tanáraként karvezetés szakos hallgatók tanítási gyakorlatait vezette a Szilágyi Gimnáziumban és a Marczibányi téri Ének-Zenei Általános Iskolában. Ezekben az évtizedekben külföldről számos országból látogatták óráit muzsikusok, énektanárok és karvezetők, hogy a Kodály-módszert tanulmányozzák.

1959 novemberében megalapította a Szilágyi Erzsébet Női Kart, melynek a kétezres évekig karnagya volt. A kórusnak összesen mintegy kétszáz tagja volt, a mindenkori létszáma harminc körül mozgott. Az 1990-es évek végéig több száz fellépésük volt, melyek egy része önálló hangverseny volt. Rendszeresen részt vettek hazai és külföldi kórusfesztiválokon és kórusversenyeken – többek között 1964 és 1982 között mind a tíz Pécsi Kamarakórus Fesztiválon –, ezeken számos díjat nyertek. Néhány ezek közül: 1966 Belgium, Neerpelt: száz százalékos első díj, 1969 Olaszország, Arezzo: három második díj, 1972 Franciaország, Tours: nagydíj, 1975 Finnország, Tampere: a legjobb külföldi kórus díja, 1981 Franciaország, Tours: egy első és egy második díj, egy nagydíj és egy különdíj, 1982 Debrecen: női kari első díj. 1964 és 1996 között huszonhárom alkalommal volt a kórus külföldön: hatszor Ausztriában, hétszer Franciaországban, háromszor Németországban, kétszer Olaszországban és Belgiumban, egyszer Erdélyben, Finnországban, Lengyelországban és Spanyolországban.

Hosszú éveken át évi két-három rádiófelvétel készült a kórussal a Magyar Rádióban. Az MTV és a Duna Televízió is több felvételt készített a kórussal, illetve számos új magyar kórusmű ősbemutatója, rádió és televízió felvétele fűződik a nevükhöz. A Vándor Kórusban 1959-től tíz éven át szólamvezető, szolfézstanár, majd másodkarnagy volt. Meghívott vendégkarnagy volt 1968 és 1986 között húsz alkalommal, alkalmanként három-négy héten át a Magyar Rádió Énekkaránál, többször vidéki városok kórusainál és a tanárképző főiskolák országos találkozóin. Egész pályafutása során a mindenkori iskolai (általános iskolai, gimnáziumi, főiskolai) kórussal évente több fellépésük volt különböző ünnepélyeken, hangversenyeken, például a Marczibányi téri Kodály Zoltán ének-zenei általános iskolával minden év májusában a Zeneakadémián. A Zsámbéki Tanítóképzővel rendszeresen részt vettek a kétévente megrendezett országos főiskolás dalostalálkozókon, 1996-ban pedig négy napos bajorországi hangversenykörúton voltak. Katanics Mária nyári szemináriumokat vezetett évtizedeken keresztül a kecskeméti Kodály Intézet szervezésében, karnagyi tanfolyamokat, énektanári és módszertani továbbképzéseket tartott szolfézs, karvezetés, kórustanítás, Kodály-módszer témakörben az Fővárosi Művelődési Ház, a Budapesti Művelődési Központ, a Fővárosi Pedagógiai Intézet és vidéki városok (Baja, Eger, Esztergom, Győr, Kecskemét, Miskolc, Pécs, stb.) szervezésében. Az USA-ban hét, Kanadában egy, Japánban három alkalommal tartott több hetes tanfolyamokat. 1970-től több évtizeden át az Országos Minősítő hangversenyeken és az Éneklő Ifjúság hangversenyeken, 1997-ben a Kodály Műveltségi Vetélkedőn és az első Magyar Kodály Zoltán Kórusversenyen zsűrizett. Elemzései, tanulmányai, kritikái jelentek meg különböző folyóiratokban, újságokban (Muzsika, Ének-Zene Tanítás, Parlando, Zeneszó, KÓTA, Magyar Nemzet, Új Ember).

Családja

1958-ban férjhez ment, férje dr. Mohay Béla (1927–1993), a Budapesti Műszaki Egyetem nyelvtanára, lektora volt, emellett irodalomtörténeti munkásságot is folytatott. Fiai: Mohay Tamás (1959-) néprajzkutató, egyetemi tanár, az ELTE BTK Néprajzi Intézetének vezetője, Mohay Miklós (1960-) DLA, egyetemi tanár, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneelméleti Tanszék vezetője, zeneszerző, Mohay Péter (1962-) az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium matematikatanára és Mohay Gábor (1964-) építészmérnök, a Kaposvári Egyházmegye főépítésze. 1985 és 2000 között tizenegy unokája született.

2017. január 23-án hunyt el 88-dik életévében.

Fontosabb művei

• Bartók 27 egyneműkara (320 oldal, Tankönyvkiadó, Budapest, 1982)
• Válogatás Kodály kórusműveiből (215 oldal, Tankönyvkiadó, Budapest, 1986)

Díjai, elismerései

• Kodály Zoltán-emlékérem (1979, 1983)
• Énekeljenek a népek - BBC-díj (1982)
• Liszt Ferenc-díj (1983)
• Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1984)
• Bárdos Lajos emlékérem (1989)
• "Az iskoláért" emlékérem (1994)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)
• Kodály Zoltán közművelődési díj (1997)
• "Rendületlenül" diploma (1997)
• A Kodály Intézetért (2002)
• KÓTA-díj (2004)
• Bartók Béla–Pásztory Ditta-díj (2005)
• II. Kerületért Emlékérem (2009)
• Pro Meritis Emlékérem (2013)

Emlékezete

• Soltész Anna: Emlékeim Mohayné Katanics Máriáról és a Kamaráról, Parlando, 2017. évi 2. szám
• Kollár Éva: Mohayné Katanics Mária búcsúztatása, A Magyar Kodály Társaság hírei, 2017 évi 1. szám, 16-19 p Archiválva 2017. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Anker Antal: Csillagszóró – Mohayné Katanics Mária emlékére, A Magyar Kodály Társaság hírei, 2017. évi 2. szám, 53-56 p Archiválva 2017. szeptember 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Köteles György: Mohayné Katanics Mária halálára, Magyar Kodály Társaság Archiválva 2017. szeptember 22-i dátummal a Wayback Machine-ben

Források

• Biográf Ki kicsoda 2004. Poligráf Kiadó. Budapest, 2003. 2. kötet 1122. o. ISBN 963 86345 2 9
• „Várom a csillagot és a csillag megszületik” Mohayné Katanics Máriával beszélget Albert Zsuzsa, elhangzott a Bartók Rádióban 2003. augusztus 22-én, Parlando, 2016/2
• Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Mohayné Katanics Mária, Zenei lexikon, 2. kötet, 615 p, Zeneműkiadó Vállalat, 1965.
• Brocjhaus Riemann: Katanics Mária, Zenei lexikon, 2. kötet, 276 p, Zeneműkiadó, 1984.
• Mindszenty Zsuzsa: Mohayné Katanics Mária emlékére, Hargita népe, 2017. február 3. Archiválva 2017. szeptember 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Fehér Anikó: Boldog vagyok, hogy életem egy pici szakaszában mellette lehettem… Beszélgetés Mohayné Katanics Mária énektanárral, karnaggyal, Parlando 2008. évi 5. szám

További információk

• Mohayné Katanics Mária és a Szilágyi Erzsébet Női Kar honlapja
• Fehér Anikó: Muzsika a katedrán, Beszélgetés 25 magyar zenepedagógussal
• Kórusmódszertan, Parlando, 1996/1, 36-37. o.
• A Triciniumok születése, Budapest, 1982. (20. évf.) 4. sz. 21. old. Archiválva 2017. szeptember 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Gádor Ágnes: Mohayné Katanics Mária, in: Nagy tanárok, híres tanítványok – 125 éves a Zeneakadémia (szerk.: Gádor Ágnes és Szirányi Gábor), Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, 2000, 202-203. o.
• Fazekas István fényképei