A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A modus ponens , más néven a leválasztás szabálya a matematikában egy egyszerű bizonyítási módszer. Ennek alkalmazásával már bizonyított állításokból és tételekből következtethetünk újabb kijelentések igazságtartalmára.
Legyen Γ valamely ítéletek összessége,
A
{\displaystyle {\mathcal {A}}}
pedig ebből levezethető állítás. Ekkor ha
A
⇒
B
{\displaystyle {\mathcal {A}}\Rightarrow {\mathcal {B}}}
is levezethető (azaz igaz), akkor
B
{\displaystyle {\mathcal {B}}}
szintén levezethető állítás.[ 1]
Legyen az
A
{\displaystyle {\mathcal {A}}}
levezetése az
(
A
1
,
A
2
,
A
3
…
A
n
)
{\displaystyle ({\mathcal {A}}_{1},{\mathcal {A}}_{2},{\mathcal {A}}_{3}\dots {\mathcal {A}}_{n})}
sorozat, ahol minden egyes tag vagy axióma , vagy pedig
A
j
≡
A
i
⇒
A
k
,
1
≤
i
,
j
<
k
{\displaystyle {\mathcal {A}}_{j}\equiv {\mathcal {A}}_{i}\Rightarrow {\mathcal {A}}_{k},\,1\leq i,j<k}
következtetés. Hasonlóan az
A
⇒
B
{\displaystyle {\mathcal {A}}\Rightarrow {\mathcal {B}}}
levezetése a
(
B
1
,
B
2
,
B
3
,
…
B
m
)
{\displaystyle ({\mathcal {B}}_{1},{\mathcal {B}}_{2},{\mathcal {B}}_{3},\dots {\mathcal {B}}_{m})}
. Ekkor
B
{\displaystyle {\mathcal {B}}}
levezetése az
(
A
1
,
A
2
,
A
3
,
…
A
n
,
B
1
,
B
2
,
B
3
…
B
m
,
B
)
{\displaystyle ({\mathcal {A}}_{1},{\mathcal {A}}_{2},{\mathcal {A}}_{3},\dots {\mathcal {A}}_{n},{\mathcal {B}}_{1},{\mathcal {B}}_{2},{\mathcal {B}}_{3}\dots {\mathcal {B}}_{m},{\mathcal {B}})}
, mivel
B
m
≡
(
A
⇒
B
)
{\displaystyle {\mathcal {B}}_{m}\equiv ({\mathcal {A}}\Rightarrow {\mathcal {B}})}
.