Miskolczy Gyula

Miskolczy Gyula (Szeged, 1892. október 14. – Bécsújhely, Ausztria, 1962. július 6.) magyar történész, levéltáros.

1922-től 1930-ig a Magyar Országos Levéltár munkatársaként dolgozott, 1930 és 1935 között pedig a Római Magyar Intézet igazgatója, egyúttal a Római Tudományegyetem nyugalmazott rendes tanára volt. 1928-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magántanáraként, 1935-től nyugalmazott rendes tanáraként tevékenykedett. Ezzel párhuzamosan a bécsi Collegium Hungaricum vezetője volt. 1933-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1948-ban Bécsben telepedett le, és haláláig a tudományegyetemen tanított. 1949-ben akadémiai tagságát megvonták, s csak 1989-ben állították vissza.

Fő kutatási területe Ausztria és Magyarország, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia 19. századi története, valamint a horvátkérdés volt.

Főbb művei

A horvát kérdés története és irományai a rendi állam korában, I–II. köt., 1927–1928.
A kamarilla a reformkorszakban, 1938.
A magyar nép története a mohácsi vésztől az első világháborúig, 1956.
Ungarn in der Habsburger-Monarchie, 1959.

Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 183. o. ISBN 963-9257-09-5

Moritz Csáky: Miskolczy, Gyula, in: Biographisches Lexikon zur Geschichte Südosteuropas. Band 3. München 1979, p. 223

Ez a társadalomkutatóról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!