Mirdita
Mirdita néprajzi táj Észak-Albániában, hagyományosan a mirditák törzsi szállásterülete, napjainkban Mirdita község néven közigazgatási egység. Földrajzilag a Közép-Albán-hegység része, a Mat folyótól északra elterülő Mirdita-fennsíkkal, vagy geológiai megközelítésben az eruptív kőzetekből és triász kori palából álló Mirdita-takaróval azonos. Jelentősebb települései Rrëshen, Rubik és történelmileg Orosh.
Története
[szerkesztés]Eredetileg a mirdita törzsbeliek, egyszóval a mirditák Blinishttől északra húzódó szállásterületeit jelölte, és ebben az értelemben ismertek első írásos említései is (Mirdita, 1571; Miriditti, 1610).[1] A név eredete nem ismert, a népetimológia mindenesetre a mirë dita! (’jó napot!’) köszönőformulával köti össze.[2]
Albánia török megszállását követően, az oszmán fennhatóság fél évezrede alatt a mirditák megmaradtak katolikus vallásuknál, az egyetlen katolikus népcsoport volt, amely katonákat adott az oszmán hadseregnek.[3] A közvetlenül a római Szentszék alá rendelt, tizenhat plébániát magában foglaló mirditai apátság központja Orosh, főtemploma a Szent Sándor-főapátság volt.[4] Katolicizmusuk okán a 17. században a Velencei Köztársaság egyik legfőbb szövetségesének számítottak albán földön.[5] Vallásuk mellett viszonylagos önrendelkezésüket, sajátos törzsi rendszerüket és szokásjogi rendszerüket (Kanuni i Skënderbeut) is megőrizték az évszázadok során. Az öt kisebb törzsre oszló mirditák törzsszövetsége élén a kapitány (kapedan) állt, s bár katonát adtak a töröknek, mind közigazgatási, mind gazdasági kérdésekben a saját uraik voltak.[6] A 19. század első felében végrehajtott oszmán közigazgatási reformot követően a Szkutari vilajeten belül saját kazával (törvényhatósági járással) rendelkeztek.[7]
A mirditák a 19. századtól fontos szerepet játszottak az Albánia függetlenségéhez vezető nemzeti mozgalmakban. Az 1870-es évek fegyveres felkeléseinek egyik hangadója Mirdita főapátja, Preng Doçi volt,[8] az 1878-ban alakult Prizreni Ligának pedig a mirdita kapitány, Prenk Bibë Doda volt az egyik vezéralakja. Ugyancsak fegyvert ragadtak az 1911-es és 1912-es felkelések során is.[9] 1921-ben kapitányuk, Marka Gjoni szerb támogatással – és a mirditák tiltakozása dacára – kikiáltotta a kérészéletű Mirditai Köztársaságot.[10]
A második világháborút követően, a kommunizmus évtizedeiben a vidék egyházi építészeti emlékeit elpusztították, a mirditák hagyományos kultúrája nagyrészt elenyészett. A Mirdita-fennsíkon intenzív bányaművelésbe kezdtek, s Rubik városa a rézkohászat egyik albániai központja lett. A nehezen megközelíthető hegyvidéken, Spaçi közelében 1967 után büntetőtábor működött, amelynek politikai elítéltjei a mirditai réziparban végezték munkájukat.
Mirdita napjainkban
[szerkesztés]A 20. századtól Albánia egyik közigazgatási egysége, a Lezha megyén belüli Mirdita kerület, majd 2015-től Mirdita község területe nagy vonalakban megegyezik a néprajzi Mirdita-fogalom kiterjedésével.[11]
Az Albániát Koszovóval összekötő A1-es autópálya átszeli a Mirdita-vidéket.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elsie 2010 305
- ↑ Elsie 2010 305
- ↑ Zavalani 2015 98, 106, 125
- ↑ Csaplár 2010 67
- ↑ Zavalani 2015 97
- ↑ Zavalani 2015 123, 134
- ↑ Csaplár 2010 376
- ↑ Csaplár 2010 170; Elsie 2013 117–118
- ↑ Zavalani 2015 8, 140
- ↑ Pearson 2004 164, 169; Zavalani 2015 171–173
- ↑ Elsie 2010 305
Források
[szerkesztés]- ↑ Csaplár 2010: Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
- ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
- ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671