Mira Mihelič
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Mira Mihelič | |
 | |
| Született | 1912. július 14. Split |
| Elhunyt | 1985. szeptember 4. (73 évesen) Ljubljana |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | France Mihelič |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Ljubljanai Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mira Mihelič témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mira Mihelič ismert még Mira Kramer Puc néven is (Split, 1912. július 14. – Ljubljana, 1985. szeptember 4.) szlovén író, műfordító.
Mira Mihelič 1912. július 14-én született Splitben, Mira Kramer néven. Tanulmányait Ljubljanában végezte, ahol rövid ideig jogot hallgatott. Később hivatásos író és műfordító lett, ő az egyik legnevesebb 20. századi szlovén irodalmi figura.
Hosszú ideig tagja volt a szlovén és nemzetközi írók közösségének, elnöke volt a szlovén írószövetségnek, 1973-tól pedig alelnöke a nemzetközi PEN-nek. 1985-ben, 73 éves korában hunyt el Ljubljanában.
Irodalmi munkássága
[szerkesztés]Mihelič első novellája az Obraz v zrcalu (1941) és a Tiha voda (1942) leírásai a kényelmes világi életnek és az arisztokratikus atmoszférának, a családi szokásoknak, ahol a kultúrában főleg a jólét, a gazdagság, a tisztelet, és a büszkeség érvényesül. Hamar felfedezte a személyes véleményét, amelyben egymás mellé helyezi az iróniát, a lelkesedést és a taszítást, az osztályhűséget.
A főhősnő karaktere két részre szakad a tradíció a tisztelet és az érzelmek teljes kontrollja mentén. Az egyik oldalon a test, a vágy, a szenvedély és az ambíció, míg a másik oldalon a szerelem, a cselszövés, a politikai hatalom és a vagyon játssza a kulcsszerepet. Novelláiban különleges szerepet kap az emancipálódott és független modern nő, aki lázad a tradicionálisan nőnek szánt szerep ellen.
Művében az érzelmileg túlfűtött karakter nem más, mint a harc eszköze, ám ez nem jelenti szükségszerűen a nő idealizálását. Jól példázza ezt az 1959-ben megjelent April című regény, amely a második világháború első hónapjaiban játszódik. A Stolpnica osamelih žensk (1969) és a Vrnite se, sinovi (1972) amelyben továbbfejleszti karaktereinek gesztusait.
Utolsó regényét – amely egy memoár – 1985-ben írta Ure mojih dni címmel. 1963-ban Sovre díjat nyert William Faulkner Augusztus fénye, Thomas Wolfe Nézz vissza angyal, és Charles Dickens Pickwick klub című regényének fordításáért. 1983-ban életművét Prešeren-díjjal jutalmazták.
Főbb művei
[szerkesztés]- April (1959)
- Mavrica nad mestom (1964)
- Szivárvány a város felett. Regény; fordította: Gállos Orsolya; Európa, Budapest, 1974
- Vrnite se, sinovi (1972)
- Plamen in dim (1973)
- Pridi, moj mili Ariel (1965)
- Tujec v Emoni (1978)
- Cesta dveh cesarjev (1981)
- Svet brez sovraštva (1945) színdarab
- Operacija (1950) színdarab
- Ure mojih dni (1985)
