Ugrás a tartalomhoz

Miohippus

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miohippus
Evolúciós időszak: Késő eocén - kora oligocén[1]
Miohippus koponya
Miohippus koponya
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Páratlanujjú patások (Perissodactyla)
Család: Lófélék (Equidae)
Alcsalád: Anchitheriinae
Nem: Miohippus
Marsh, 1874
Szinonimák
  • Altippus Douglass, 1908
  • Pediohippus Schlaikjer, 1935
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Miohippus témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Miohippus témájú kategóriát.

A Miohippus az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjéhez, ezen belül a lófélék (Equidae) családjához tartozó kihalt nem.

Tudnivalók

[szerkesztés]

A Miohippus („kisebb ló” vagy „háromujjú ló”), Észak-Amerikában élt az eocén és oligocén korok határán, körülbelül 36 millió évvel ezelőtt. Egyesek szerint a Mesohippusból vált le, és kortárs volt ősével körülbelül 4-8 millió évig.

A nembe tartozó állatok elterjedési területe magába foglalta a Nagy-Prériket (Great Plains), az USA nyugati felét és Florida egyes részeit.

A Mesohippus kihalt az oligocén közepén, míg a Miohippus tovább fejlődött és méretre nagyobb lett ősénél. Az állat körülbelül 40-55 kilogrammot nyomott. Az addigi lóféléknél nagyobb lett, de még mindig sokkal kisebb, mint a mai lovak, melyeknek átlag testsúlya 500 kilogramm.

Azonkívül, hogy a Miohippus teste nagyobb a Mesohippusénál, a koponyája is hosszabb volt. A koponyanyílása mélyült és kiszélesedett, boka ízületei megváltoztak. Az állat felső állkapocs nagyőrlőin több extra él jelent meg; ezek segítették a szívósabb növények rágásában. A fogazatát tovább adta az újabb lóféléknek is.

A Miohippus két főbb csoportra oszlott, az első csoport visszatért az erdőkbe, míg a második csoport a prériken maradt. A Kalobatippus (vagy Miohippus intermedius; még vitatott, ha külön nemet alkotott vagy a Miohippushoz tartozott), az erdőlakó csoporthoz tartozik. A második és negyedik ujjai újból megnyúltak, hogy a puha erdőtalajon jól közlekedhessen. Lehet, hogy az Anchitherium a Kalobatippusból fejlődött ki; ez az állat a Bering-földhídon keresztül eljutott Észak-Amerikából Ázsiába és onnan Európába.[2] Mindkét világban (Újvilág, Óvilág) az Anchitheriumból nagy testű nemek fejlődtek ki, ilyenek a Sinohippus Eurázsiában és a Hypohippus és a Megahippus Észak-Amerikában.[3] A Hypohippus a pliocén elején halt ki.

Rendszerezés

[szerkesztés]

A nembe az alábbi fajok tartoztak:

  • Miohippus acutidens Sinclair, 1905
  • Miohippus anceps Marsh, 1874
  • Miohippus annectens típusfaj; Marsh, 1874 - szinonimája: Miohippus crassicuspis
  • Miohippus assiniboiensis Lambe, 1905
  • Miohippus condoni Leidy, 1870
  • Miohippus equiceps Cope, 1879 - szinonimája: Anchitherium brachylophus
  • Miohippus gemmarosae Osborn, 1918
  • Miohippus gidleyi Osborn, 1904 - szinonimák: Mesohippus grallipes, Mesohippus validus
  • Miohippus grandis Clark & Beerbower, 1967
  • Miohippus intermedius Osborn & Wortman, 1895
  • Miohippus longicristis Cope, 1878
  • Miohippus obliquidens Osborn, 1904 - szinonimák: Mesohippus barbouri, Mesohippus brachystylus, Mesohippus eulophus, Miohippus meteulophus, Pediohippus antiquus
  • Miohippus primus Osborn, 1918
  • Miohippus quartus Osborn, 1918

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. McKenna, M. C, and S. K. Bell. Classification of Mammals Above the Species Level. Columbia University Press (1997). ISBN 023111012X 
  2. MacFadden, B.J. (2001). „Three-toed browsing horse Anchitherium clarencei from the early Miocene (Hemingfordian) Thomas Farm, Florida”. Bulletin of the Florida Museum of Natural History 43 (3), 79–109. o. 
  3. Salesa, M.J., Sánchez, I.M., and Morales, J. (2004). „Presence of the Asian horse Sinohippus in the Miocene of Europe”. Acta Palaeontologica Polonica 49 (2), 189–196. o. 

Források

[szerkesztés]