Ugrás a tartalomhoz

Millesimói csata

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Millesimoi csata szócikkből átirányítva)
Millesimói csata
Első koalíciós háború
Dátum1796. április 1314.
HelyszínMillesimo, Savona tartomány, Piemont régió, Olaszország
Eredményfrancia győzelem
Harcoló felek
Franciaország Habsburg Birodalom
Szárd–Piemonti Királyság
Parancsnokok
Napoléon BonaparteGiovanni di Provera
Haderők
9 000988
Veszteségek
700 halott vagy sebesült96 halott vagy sebesült, 892 hadifogoly
A Wikimédia Commons tartalmaz Millesimói csata témájú médiaállományokat.

A millesimói csata 1796. április 1314-én zajlott le a Napoléon Bonaparte tábornok vezette francia és a Giovanni di Provera tábornok vezette osztrák és szárd-piemonti erők között. A „kis káplár” ezzel a csatával szerzett hírnevet az észak-itáliai hadszíntér kisebb csata-sorozatában.

Előzmények

[szerkesztés]

1796. márciusának végén Bonaparte tábornokot nevezték ki a 36 000 fős francia itáliai hadsereg élére. Miután megtámadták Genova közelében április 10-én a Johann Beaulieu vezette osztrák hadsereg balszárnyat, Bonaparte áttért balszárnyával és előrenyomult a Cadibona-hágón. Legyőzte a Guillaume Eugène-Argenteau vezette osztrák hadsereg elszigetelt balszárnyat a montenottei csatában április 12-én. A franciák ezután az ország belseje felé nyomultak előre, azzal a szándékkal, hogy elfoglalják Degót és szétválasszák az osztrák és a szárd–piemonti hadsereget.

A csata

[szerkesztés]
Barthélemy Catherine Joubert
A csata emléktáblája Cosseriánál

Miután Montenotténél győzelmet aratott, Bonaparte nyugaton lendült támadásba, áttéve a fő hangsúlyt Michelangelo Alessandro Colli-Marchini altábornagy 21 000 fős szárd hadserege ellen. Annak érdekében, hogy Beaulieu osztrák hadserege se zavarja a hadműveletet, André Masséna hadosztályát Dego elfoglalására küldte északra. Április 13-án Charles Pierre Augereau hadosztálya Millesimo közelében megtámadta és legyőzte di Provera tábornok 4000 főnyi seregét.

A visszavonulás fedezésére Provera elfoglalta a Cosseria várát a szárd 3. gránátos zászlóaljjal, hét és fél századdal a Gyulay-féle osztrák 32. gyalogezred, valamint az osztrák Strassoldo gránátos zászlóaljjal. Bonaparte elrendelte, hogy a hegytetőn lévő várat el kell foglalni. Augereau és Jean-Baptiste Meynier divíziója ismétlődő támadásokkal próbálkozott, de a szövetséges helyőrség makacsul ellenállt. Quesnel adjutáns és Pierre Banel ezredes a harcban életét vesztette. A nap utolsó támadása után írta Barthélemy Catherine Joubert ezredes:

„Semmi nem lehet borzalmasabb, mint ahogy elképzeltem ezt a támadást. Egy lőrésen átbújva megsebesültem, egy vadász tartott a levegőben, amíg az egyik kezemmel megragadtam a fal tetejét. A köveket a kardommal vagdaltam, az egész testem célpont volt a tíz lépésre beásott sáncokból.”[1]

Aznap este Augereau bekerítette a várat, míg Bonaparte összevonta erőit. Kora reggel Augereau tábornokot a vár elfoglalására szólították fel, mire Provera megadta magát. Erre az időre az osztrák tábornok emberei kifogytak az élelmiszerből, lőszerből és a vízből.

Abban a jelentésben, amit Bonaparte a francia kormánynak írt, szándékosan félrevezetően a milessimói csata szerepel, mert a francia tábornok nem akarta, hogy rájöjjenek arra a hibájára, amit Cosseria ostrománál elkövetett. Ezt később elismerte a Később a piemonti Costa ezredesnek elismerte, hogy ezt a hibát saját türelmetlensége okozta.

Következmények

[szerkesztés]

A franciák vesztesége 700 embert tett ki, ami az április 13-i eredménytelen támadás következménye volt. Di Provera vesztesége 988 hadifogoly és csak 96 halott és sebesült. A korábbi harc vesztesége nem ismert. A vár átadása lehetővé tette a francia támadás folytatását. Április 14-én Masséna győzött a második degói csatában. Röviddel azután Bonaparte seregével nyugatra indult a Colli vezette osztrák–szárd erők ellen.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Chandler, David. The Campaigns of Napoleon. New York: Macmillan, 1966.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Millesimo című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.