Miller-vízicickány

Miller-vízicickány
	Kifejlett példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Eulipotyphla;
Család:	Cickányfélék (Soricidae);
Alcsalád:	Vörösfogú cickányok (Soricinae);
Nemzetség:	Nectogalini;
Nem:	Neomys; Kaup, 1829
Faj:	N. anomalus;
Tudományos név
	Neomys anomalus; Cabrera, 1907
Szinonimák
	Neomys amphibius Brehm, 1826; Neomys josti Martino, 1940; Neomys milleri Mottaz, 1907; Neomys mokrzeckii Martino, 1917; Neomys rhenanus Lehmann, 1976; Neomys soricoides Ognev, 1922;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Miller-vízicickány témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Miller-vízicickány témájú médiaállományokat és Miller-vízicickány témájú kategóriát.

A Miller-vízicickány (Neomys anomalus) az emlősök (Mammalia) osztályának Eulipotyphla rendjébe, ezen belül a cickányfélék (Soricidae) családjába és a vörösfogú cickányok (Soricinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Alapvetően európai elterjedésű faj, Portugáliától egészen a Don középső folyásáig megtalálható. Európán kívül előfordul Kis-Ázsiában és Észak-Iránban is. Elterjedése fragmentált; szigetszerű állományai élnek a Dnyeper torkolatánál és a Krímen is. Északon a Balti-tengerig, délen a Mediterráneumig hatol. 1850 méteres tengerszint feletti magasságon is előfordul. Magyarországon leginkább a Dél-Dunántúlon, az Észak-Alföldön és a Zemplénben találták meg, de szórványosan az egész országban előfordulhat.

Megjelenése

A Miller-vízicickány testhossza 6,7-8,8 centiméter, farokhossza 4,2-6,4 centiméter, magassága 1,4-8 centiméter, testtömege 7,5-16 gramm. Füle teljesen megbújik bundájában. Foga gránátvörös. Valamivel kisebb, mint a közönséges vízicickány, farkának csak a végén van sörtecsík. Színe változó, de hasi része mindig világosabb. Farka kétszínű. Hátsó lábán az úszósörteszegély gyengébb, mint a vízicickánynál.

Életmódja

A Miller-vízicickány a hegyekben, nedves alpesi réteken, lápokon, mocsarakban, hegyi legelőkön és sűrű, nyirkos hangásokban fordul elő, főleg az eutrofizálódó vizek parti régióiban. Olykor még épületekben is megtalálható. A közönséges vízicickánnyal együtt is előfordul, de mivel rosszabbul úszik, az kiszoríthatja a gyorsabb folyású és szélesebb patakokból. Kevésbé kötődik a vízhez, mint rokona, ezért az időszakos vízborítású területeken is jól érzi magát. Forró száraz nyarakon, amikor élőhelye kiszárad, kedvezőbb vidékekre vándorol át. Elvándorol akkor is, amikor konkurense, az agresszívabb közönséges vízicickány túlságosan elszaporodik. Téli álmot nem alszik.

Táplálékai a csigák, vízi rovarok, rovarlárvák, giliszták, békák és kis halak. Táplálékát sekélyebb vízben is gyűjtheti, de általában többet vadászik a vízen kívül.

Ellenségei elsősorban a baglyok (főleg a kuvik, a macskabagoly és a gyöngybagoly).

Szaporodása

Az ivarérettséget az első életévben éri el. A párzási időszak áprilistól szeptemberig tart. A vemhesség 24 napig tart, ennek végén 3-10 kölyök születik. Az elválasztásra 4 hét után kerül sor. Évente 4-5 generációja is felnőhet.

Természetvédelmi helyzete

A Miller-vízicickány nagy elterjedési területe és viszonylagos gyakorisága miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett státusszal szerepel. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Létét elsősorban a nedves-lápos élőhelyek visszaszorulása és a vizek vegyszerszennyezése fenyegetheti. Szerepel a berni konvenció III. függelékében is.

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2018. május 28.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1715
Bihari Z., Csorba G., Heltai M.: Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978 963 09 5610 9

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[1]