Ugrás a tartalomhoz

Milassin Miklós Bertalan

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Milassin Miklós Bertalan
Mellszobra szülőfaluja, Csávoly római katolikus templománál (M. Páll Zoltán, 2021)
Mellszobra szülőfaluja, Csávoly római katolikus templománál (M. Páll Zoltán, 2021)

Született1736. május 1.
Csávoly
Elhunyt1811. július 2. (75 évesen)
Székesfehérvár
Munkássága
Felekezetrómai katolikus egyház

HivatalSzékesfehérvár püspöke
Hivatali idő1790–1811
ElődjeNagy Ignác
UtódjaVurum József
Milassin Miklós Bertalan a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Milassin Miklós Bertalan témájú médiaállományokat.

Milassin Miklós Bertalan OFMObs (Csávoly, 1736. május 1. [keresztelés napja] – Székesfehérvár, 1811. július 2.) magyar római katolikus pap, a második székesfehérvári megyés püspök.

Életútja

[szerkesztés]

A gimnáziumot Baján, Kecskeméten, Szegeden és Budán végezte. 1756-ban Radnán lépett a rendbe. Teológus a budai rendházban, 1761. március 19-én pappá szentelték. Solymáron és Csepelen, a pestis idején a Tabánban dolgozott. 1761-ben Firenzébe küldték a teológia befejezésére, majd Lodiban (Milánó m.) a rendi teológia tanára.

A szlávul, németül és magyarul beszélő Milassin előbb a katonák gyóntatója, 1767-től tábori lelkész. Ezredével Bécsbe került, ahol egy lőportorony fölrobbanásakor helytállásával magára vonta II. József király figyelmét, aki 1782-ben tábori főlelkésszé tette. 1788-ban a török elleni háború idején II. József Milassint választotta tábori gyóntatójának, aki a császárt és kíséretét egy alkalommal az ellenség gyűrűjéből is kimentette. 1789. szeptember 12. és október 9. között részt vett Belgrád ostromában.

A császár 1790. január 19-én kinevezte székesfehérvári püspökké, amit II. Lipót 1790. április 20-án megújított és Milassinnak nemesi rangot adott. VI. Piusz pápa június 26-án erősített meg, és szeptember 8-án a budai ferences templomban püspökké szentelték. Székét október 10-én foglalta el.

Székesfehérvárott folytatta a püspöki palota építését. 1792-ben hiába próbálta megszerezni az egykori pálos kolostort szemináriumi célra, de 1798-ban a karmelita konvent föloszlásakor megkapta a rendházat és a templomot. 1801-ben megszervezte az öreg és beteg papok otthonát. 1802. november 7-én megnyitotta az egyházmegyei szemináriumot. 1811-ben hunyt el 75 éves korában.

Források

[szerkesztés]


Előde:
Nagy Ignác
Utóda:
Vurum József