Milassin Miklós Bertalan
Milassin Miklós Bertalan | |
Mellszobra szülőfaluja, Csávoly római katolikus templománál (M. Páll Zoltán, 2021) | |
Született | 1736. május 1. Csávoly |
Elhunyt | 1811. július 2. (75 évesen) Székesfehérvár |
Munkássága | |
Felekezet | római katolikus egyház |
Hivatal | Székesfehérvár püspöke |
Hivatali idő | 1790–1811 |
Elődje | Nagy Ignác |
Utódja | Vurum József |
Milassin Miklós Bertalan a Catholic Hierarchy-n | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Milassin Miklós Bertalan témájú médiaállományokat. |
Milassin Miklós Bertalan OFMObs (Csávoly, 1736. május 1. [keresztelés napja] – Székesfehérvár, 1811. július 2.) magyar római katolikus pap, a második székesfehérvári megyés püspök.
Életútja
[szerkesztés]A gimnáziumot Baján, Kecskeméten, Szegeden és Budán végezte. 1756-ban Radnán lépett a rendbe. Teológus a budai rendházban, 1761. március 19-én pappá szentelték. Solymáron és Csepelen, a pestis idején a Tabánban dolgozott. 1761-ben Firenzébe küldték a teológia befejezésére, majd Lodiban (Milánó m.) a rendi teológia tanára.
A szlávul, németül és magyarul beszélő Milassin előbb a katonák gyóntatója, 1767-től tábori lelkész. Ezredével Bécsbe került, ahol egy lőportorony fölrobbanásakor helytállásával magára vonta II. József király figyelmét, aki 1782-ben tábori főlelkésszé tette. 1788-ban a török elleni háború idején II. József Milassint választotta tábori gyóntatójának, aki a császárt és kíséretét egy alkalommal az ellenség gyűrűjéből is kimentette. 1789. szeptember 12. és október 9. között részt vett Belgrád ostromában.
A császár 1790. január 19-én kinevezte székesfehérvári püspökké, amit II. Lipót 1790. április 20-án megújított és Milassinnak nemesi rangot adott. VI. Piusz pápa június 26-án erősített meg, és szeptember 8-án a budai ferences templomban püspökké szentelték. Székét október 10-én foglalta el.
Székesfehérvárott folytatta a püspöki palota építését. 1792-ben hiába próbálta megszerezni az egykori pálos kolostort szemináriumi célra, de 1798-ban a karmelita konvent föloszlásakor megkapta a rendházat és a templomot. 1801-ben megszervezte az öreg és beteg papok otthonát. 1802. november 7-én megnyitotta az egyházmegyei szemináriumot. 1811-ben hunyt el 75 éves korában.
Források
[szerkesztés]- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.
Előde: Nagy Ignác |
Székesfehérvári püspök 1790–1811 |
Utóda: Vurum József |