Mikroklíma

A mikroklíma a légköri viszonyok olyan helyi együttese, amely gyakran csak kis mértékben, de néha jelentősen eltér a környező területekétől. A kifejezés vonatkozhat néhány négyzetméteres vagy annál kisebb területekre (például egy kerti ágyás, egy szikla vagy egy barlang alatt) vagy akár több négyzetkilométeres területekre is. Mivel az éghajlat statisztikai jellegű, ami a leíró paraméterek átlagértékeinek térbeli és időbeli változását jelenti, egy régión belül előfordulhatnak és idővel fennmaradhatnak statisztikailag eltérő feltételek, azaz mikroklímák. Mikroklímák a legtöbb helyen megtalálhatók, de a topográfiailag dinamikusan változó zónákban, például hegyvidéki területeken, szigeteken és tengerparti területeken a legkifejezettebbek.

Mikroklímák léteznek például a víztestek közelében, amelyek lehűthetik a helyi légkört, vagy a sűrű városi területeken, ahol a tégla, a beton és az aszfalt elnyeli a nap energiáját, felmelegszik, és ezt a hőt visszasugározza a környezeti levegőbe: az így kialakuló városi hősziget (UHI) egyfajta mikroklíma, amelyet ráadásul a növényzet viszonylagos hiánya okoz.

A kifejezés első megjelenése

A "mikroklíma" kifejezés az 1950-es években jelent meg először olyan kiadványokban, mint a Climates in Miniature: A Study of Micro-Climate Environment (Thomas Bedford Franklin, 1955).

Példák a mikroklímára

Egy ipari park területe nagyban különbözhet egy közeli erdős parktól, mivel a parkok természetes növényvilága a leveleken keresztül elnyeli a fényt és a hőt, míg egy épület teteje vagy egy parkoló azt csak visszasugározza a levegőbe. A napenergia szószólói azzal érvelnek, hogy a napenergia-gyűjtés széles körű alkalmazása enyhítheti a városi környezet túlmelegedését azáltal, hogy a napfényt elnyeli és munkába állítja, ahelyett, hogy az idegen felszíni tárgyakat melegítené.

A mikroklíma lehetőséget kínálhat kis termőterületként olyan növények számára, amelyek a tágabb területen nem tudnak megélni; ezt a koncepciót gyakran alkalmazzák az északi mérsékelt éghajlaton gyakorolt permakultúrában. A mikroklímát a növények gondos megválasztásával és elhelyezésével foglalkozó kertészek előnnyel tudják hasznosítani. A városokban gyakran megemelik az átlaghőmérséklet a zónázással, és egy védett fekvés csökkentheti a tél súlyosságát. A tetőkertészkedés azonban nyáron és télen is szélsőségesebb hőmérsékletnek teszi ki a növényeket.

Városi környezetben a magas épületek saját mikroklímát teremtenek azáltal, hogy nagy területeket beárnyékolnak, és az erős szeleket a talajszintre terelik. A magas épületek körüli szélhatásokat a mikroklíma tanulmány részeként értékelik.

A mikroklíma jelenthet célzottan kialakított környezetet is, például egy szobában vagy más zárt térben lévő környezet. A mikroklímát általában múzeumi kiállítási és raktározási környezetekben hozzák létre és tartják fenn gondosan. Ez történhet passzív módszerekkel, például szilikongéllel, vagy aktív mikroklíma-szabályozó eszközökkel.

Általában, ha a szárazföldi területeken nedves kontinentális éghajlat uralkodik, a tengerparti területeken a téli hónapokban sokkal enyhébb marad a tél, ellentétben a forróbb nyarakkal. Ez a helyzet például Brit Kolumbiában, ahol Vancouverben óceáni nedves tél van, ritka fagyokkal, de a belföldi területeken, ahol átlagosan több fokkal melegebb a nyár, hideg és havas tél van.

A mikroklímát befolyásoló források és hatások

Egy adott területen belül a mikroklíma meghatározásának két fő paramétere van; a hőmérséklet és a páratartalom. A hőmérséklet és/vagy a páratartalom csökkenésének forrása különböző forrásokra vagy hatásokra vezethető vissza.

A mikroklímát gyakran különböző hatások konglomerátuma alakítja, és ez a mikroszintű meteorológia tárgyát képezi.

Kráterek

A kráterekben a felszínhez közeli permafroszt jelenléte egyedi mikroklíma-környezetet teremt.

Barlangok

A barlangok fontos geológiai képződmények, amelyek egyedi és kényes geológiai/biológiai környezetnek adhatnak otthont. A talált barlangok túlnyomó többsége kalcium-karbonátokból, például mészkőből áll. Ezekben az oldódási környezetekben számos növény- és állatfaj talál otthonra. A barlangi légkör víztartalmának keveréke, a légnyomás, a barlangi kőzet geokémiája, valamint e fajok hulladéktermékei együttesen egyedi mikroklímát teremthetnek a barlangrendszerekben.

Növényi mikroklíma

Az élő növényt nemcsak az éghajlat befolyásolja, hanem bekövetkezhet a növények és környezetük kölcsönhatásának ellentétes hatása is, amit növényi mikroklímának nevezünk. Ennek a hatásnak fontos következményei vannak a kontinens közepén lévő erdőkre nézve; ha ugyanis az erdők nem hoznák létre hatékony párologtatási tevékenységükkel a saját felhő- és vízkörforgásukat, akkor a partoktól távol nem lenne erdő, mivel statisztikailag, minden más hatás nélkül, a csapadék előfordulása a partoktól a szárazföld belseje felé csökkenne. Az erdősítéssel összefüggésben javasolták a fák ültetését az aszály ellen.

Víztározók

A mesterséges és a természetes víztározók egyaránt mikroklímát hoznak létre, és gyakran a makroszkopikus éghajlatot is befolyásolják.

Lejtők

A mikroklíma másik hozzájáruló tényezője egy terület lejtése vagy fekvése. Az északi félteke déli fekvésű lejtői és a déli félteke északi fekvésű lejtői több közvetlen napfénynek vannak kitéve, mint az ellentétes irányú lejtők, és ezért hosszabb ideig melegebbek, így a lejtő melegebb mikroklímát biztosít, mint a lejtőt körülvevő területek. A lankák legalsó területe néha hamarabb vagy erősebben fagyhat, mint egy közeli, feljebb fekvő hely, mert a hideg levegő lesüllyed, a szárító szellő nem éri el a legalsó részt, a nedvesség pedig megmarad és kicsapódik, majd megfagy.

Talajtípusok

A mikroklímát az adott területen található talaj típusa is befolyásolhatja. Az agyagban gazdag talajok például járdaként viselkedhetnek, mérsékelve a talajközeli hőmérsékletet. Másrészt, ha a talajban sok a levegő, akkor a hő megrekedhet a felső talajréteg alatt, ami a talajszinten megnövekedett fagyveszélyt eredményezhet.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Microclimate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Ellis, C. J.; Eaton, S. (2021). "Microclimates hold the key to spatial forest planning under climate change: Cyanolichens in temperate rainforest". Global Change Biology. 27 (9): 1915–1926. Bibcode:2021GCBio..27.1915E. doi:10.1111/gcb.15514. PMID 33421251. S2CID 231437285.
• "6 Examples of an Urban Microclimate". Sotoga.
• Thomas Bedford Franklin (2013). CLIMATES IN MINIATURE: A STUDY OF MICRO-CLIMATE AND ENVIRONMENT. Literary Licensing, LLC. ASIN B00T3N7MTW.
• Pisello, Anna Laura; Saliari, Maria; Vasilakopoulou, Konstantina; Hadad, Shamila; Santamouris, Mattheos (2018). "Facing the urban overheating: Recent developments. Mitigation potential and sensitivity of the main technologies". Wiley Interdisciplinary Reviews: Energy and Environment. 7 (4): e294. doi:10.1002/wene.294. ISSN 2041-840X. S2CID 134267596.
• "What Is A Microclimate?". WorldAtlas. 2017-11-09. Retrieved 2022-09-02.
• "Mikroklima – Definition – Wissenswertes". www.wetter-freizeit.com.
• J. Racovec et al. Turbulent dissipation of the cold-air pool in a basin: comparison of observed and simulated development. Meteorol. Atmos. Phys. 79, 195–213 (2002).
• "Permafrost in Hawaii, NASA Astrobiology Institute, 2010". Archived from the original on 2014-12-17.
• Dredge, Jonathan & Fairchild, Ian & Harrison, Roy & Fernandez-Cortes, Angel & Sanchez-Moral, S. & Jurado, Valme & Gunn, John & Smith, Andrew & Spötl, Christoph & Mattey, David & Wynn, Peter & Grassineau, Nathalie. (2013). Cave aerosols: Distribution and contribution to speleothem geochemistry. Quaternary Science Reviews. 63. 23–41. 10.1016/j.quascirev.2012.11.016
• Dredge, Jonathan & Fairchild, Ian & Harrison, Roy & Fernandez-Cortes, Angel & Sanchez-Moral, S. & Jurado, Valme & Gunn, John & Smith, Andrew & Spötl, Christoph & Mattey, David & Wynn, Peter & Grassineau, Nathalie. (2013). Cave aerosols: Distribution and contribution to speleothem geochemistry. Quaternary Science Reviews. 63. 23–41.