Mikola Ferenc (tanácsúr)
Szamosfalvi Mikola Ferenc (1520 k. – 1568 után) erdélyi nemesúr, az erdélyi fejedelmi tanács tagja.
Élete
[szerkesztés]Régi erdélyi főnemesi családból származott. Apja, Mikola László, Kolozs vármegye főispánja, Erdély alvajdája és székely vicecomes volt. 1539-től a bécsi egyetemen tanult. Hazatérése után Izabella királyné szervitora volt. I. Ferdinánd idejében, 1552–1556 között a vízaknai kamara vezetője volt. János Zsigmond megbízásából 1559-ben a szászoknál, 1560-ban Bécsben járt követségben. 1561-ben Mechkey László, Gyerőfi Mihály, Kornis Mihály, Lázár Imre és Kálnoky Bálint mellett ő képviselte a nemességet azon a hitvitán, amelyet a lutheránusok és a reformátusok között tartottak.[1]1562-től haláláig az erdélyi fejedelmi tanács tagja volt. 1566-ban Balassa Menyhért javaiból az övé lett Magyaróság. Tagja volt annak a bizottságnak, amely az erdélyi rendek megbízásából hitelesítette János Zsigmond végrendeletét.
Az elsők között tért át az unitárius vallásra. 1566-ban, amikor a fejedelem rendeletére a kolozsvári főtéri templomot át kellett engedni az unitáriusoknak, az ünnepélyes beiktatást Mikola és Cserényi István végezték. 1567-ben Dávid Ferenc neki ajánlotta Rövid útmutatás című művét.
Első feleségének neve ismeretlen, a második Melith Anna, gazdag özvegyasszony volt. Gyermekeik: László, Katalin, Anna, Judit és János.
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Borbély István: Heltai Gáspár. Budapest: Athenaeum. 1907.
Források
[szerkesztés]- Horn Ildikó: A hatalom pillérei: A politikai elit az Erdélyi Fejedelemség megszilárdulásának korszakában (1556–1588). real-d.mtak.hu. Budapest (2012) (Hozzáférés: 2017. december 28.) [Akadémiai doktori értekezés]
- Horn Ildikó: Hit és hatalom: Az erdélyi unitárius nemesség 16. századi története. Budapest: Balassi. 2009. 211–213. o. ISBN 978 963 506 793 0
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VII. kötet [Láb - Múlyady]. Pest: Ráth Mór. 1860. 486–487. o.